Barry Michels - Phil Stutz : Énerő (Tools)

Hogyan változtathatjuk meg életünket belső erőnkkel?

Gabo Könyvkiadó

2012

268 oldal

fordító: Bozai Ágota

életmód - pszichológia

Barry Michels pszichológus éppen kezdte elveszteni hitét hivatásában, ugyanis nem tudott segíteni betegeinek, tehetetlennek érezte magát; ekkor találkozott Phil Stutz-cal, aki előadásával rögtön megnyerte magának. Nem elég, hogy igazán interaktívvá tette a kezeléseket, hiszen a pácienseknek rendesen meg kell dolgozniuk - nem csak a rendelőben, hanem otthon, munkahelyükön, az utcán, vagy bárhol, ahol éppen problémával kerülnek szembe. Ezen kívül azzal a lehetőséggel kecsegtette a hallgatókat Stutz, hogy amint meghallgatják a problémát, rögtön tudnak arra vonatkozó megoldást ajánlani.

Az öt eszközzel ugyanis - amiket a könyvben megfelelő részletességgel fejtenek ki a szerzők, - a legtöbb problémánkon segíthetnek. A vágy átfordítása eszközzel kikerülhetünk komfortzónánkból, és olyan dolgokkal is megpróbálkozhatunk, amiktől addig féltünk. Az aktív szeretet használatával megtanulhatjuk leküzdeni haragunkat, nem fogunk annyit idegeskedni, és a nehézségekből is hasznot húzhatunk. A belső tekintély megvéd minket saját árnyékunktól, önbizalmat ad, segítségével sokkal magabiztosabban és boldogabban tudunk viselkedni, és a kisugárzásunk is erősödik. A hálaáramlat alkalmazásával megszabadulhatunk folytonos szorongásainktól, aggodalmainktól, tehát az összes negatív gondolatunktól. A kockázat és veszély eszköze megtanít minket az előző négyet folyamatosan használni, és megóv minket attól, hogy túlértékeljük magunkat, és felhagyjunk az eszközök gyakorlásával. 

Idáig voltam objektív, és kívülálló, aki összefoglalja, mi van a könyvben. Most pedig jöjjön az elfogult és szigorú véleményezés. Először is úgy gondolom, hogy akik általában hisznek az életmód javító vagy spirituális könyvekben, azok szívesen befogadják majd az Énerőt, és megfogadják a tanácsokat, használni fogják az eszközöket. Ez a könyv szerintem nekik íródott. Azok ugyanis, akik szkeptikusok, racionalisták, vagy szűk látókörűek, úgysem fogják elolvasni ezt a könyvet, és ha valahogy mégis, nem hinném, hogy alkalmaznák az eszközöket, amivel életre kelthetjük belső erőinket. Természetesen ez nem meglepő, és ezzel a szerzők is tisztában vannak, én talán csak azért írom ezt le, mert hiányolok valami olyat ebből a könyvből, ami engem meg tudna győzni, hogy befektessem azt a kevéske kis energiát, és el kezdjem alkalmazni az eszközöket. És ez a hiány nem más, mint a tudomány. Olvastam José Silva Agykontroll című könyvét, amiben fizikai, biológiai tényekkel volt alátámasztva a premissza, az egész módszer alapja. Az Énerőnél hiányzik az alap.

A borító nekem tetszik (a jobb oldali kép részlete látható rajta, ami egy jó kis pszichológiai teszt), figyelemfelkeltő, de egyszerű. A könyvben sajnos sok nyomdahiba (gépelési, és elválasztási hibák) voltak, ez engem eléggé zavart. A szerzők stílusa megnyerő és szimpatikus volt, szívesen olvastam őket, ez természetesen a fordító érdeme is. Viszont elkövettek egy - hangsúlyozom: szerintem! - nagy hibát, méghozzá azt, hogy nem sikerült nekik egy laikus helyébe képzelniük magukat, ugyanis ilyenek szerepelnek a könyvben: "Koncentrálás: érezze, hogy szíve kiterjed, és magába foglalja a környező végtelen szeretet világát. Amikor szíve visszazsugorodik normál méretére, mindezt a szeretetet koncentrálja a mellkasában." Na, akinek sikerül ezt így elsőre éreznie, az ossza meg velem a részleteket, nekem sajnos nem ennyire élénk a fantáziám.

Végül egy idézet azoknak, akiket bármennyire is megfogott a téma, és annak a lehetősége, hogy boldogabbá tegyük életünket. Lehetünk szkeptikusok, mint ahogy én is az vagyok, de lehet, hogy egyszerűen csak el kell fogadnunk az alábbi felvetést:

"   - Egy régi viccel jobban meg tudom magyarázni. Egy pasi elmegy a pszichiáterhez. Azt mondja: "Doki, az öcsém meg van bolondulva. Tyúknak képzeli magát. Mit tegyek?" Mire a dilidoki: "Az öccse intézeti kezelésre szorul." Mire a férfi: "Azt nem lehet. Szükségünk van tojásra."
    Miután sikerült abbahagynom a nevetést, rájöttem, hogy Steve ezt jobban megfogalmazta, mint nekem valaha sikerülhetett volna. Ezzel gyakorlatilag azt mondta ki, hogy a spirituális rendszer "tojásokat" teremt a pácienseknek, és nem számít, hogyan kaptak segítséget.    "

Ui.: Ezt a könyvet nem értékelem tízes skálán, mert nem regény, mások lennének a szempontok, viszont mivel én is a szkeptikusok táborát gazdagítom, csak azért is ki fogom próbálni az eszközöket, és várom másoktól is, akik ezt megtették, hogy írják ide tapasztalataikat.