2012. november 7., szerda

Don Winslow : A gandzsa urai


2012
352 oldal
fordító: Varga Bálint
drogháborús családregény





A kurva anyját. Ha már a Barbár állatokról (az új kiadás címe Vadállatok) szóló kritikámat is a könyv első mondatával kezdtem, akkor stílusosan itt is ezt teszem. Jelen esetben azonban képzeljük el, ahogy elismerő felkiáltásként hangzik el, amihez fejben hozzátesszük: ez a könyv aztán nem semmi.

A már említett Barbár állatoknak - bár előbb jelent meg, mégis - az előzményét tárgyalja ez a könyv, így megismerhetjük végre igazán a háborús hős Chont, a naiv, de csavaros észjárású Bent és a folytonosan identitásválságban szenvedő csajukat, O-t. Azt is megtudhatjuk, hogy kerültek bele a drogbizniszbe, és nem mellesleg az egész családi hátterüket is megismerjük, ami rengeteg meglepetést tartogat. A fiúk ugyanis békés üzletelésbe kezdenek első osztályúnál is jobb marihuánájukkal Laguna Beach-en, a nagy kutyák azonban nem nézik jól szemmel, hogy valaki az engedélyük nélkül gazdagodjon meg az ő területükön. Így persze elindul a jó kis akció, emberek halnak meg, nemzetbiztonságiak válnak korruptakká, bizonyítékok tűnnek el a bíróságokon, és kokain keveredik a fű közé. A fiúkat azonban nehéz elkapni, hiszen már a szüleik is a drogbizniszben voltak, még ha erről nem is mindenki tud... eleinte.

Már a Barbár állatokról is csak áradozni tudtam, sajnos vagy nem sajnos, de A gandzsa urait is imádtam. De mielőtt elkezdeném felsorolni az előnyeit, két problémám mégis volt vele. Az egyik a cím: oké, a The Kings of Cool-t nehéz ütősre lefordítani, és nekem se menne jobban, viszont nem mertem elővenni a villamoson a könyvet... :) A fordítással egyébként máshol semmi problémám nem volt, szerintem Varga Bálint tökéletes érti Winslow életfelfogását és stílusát. Viszont már megint volt jó pár gépelési hiba, és egy fontos elírás is - ezen valahogy mindig csodálkozom, mert abban a hitben élek, hogy a nyomdába kerülés előtt van, aki átolvassa a kész verziót. 

Vissza az ömlengéshez. Bevallom, nekem már a stílusa is elég lenne, az argó szerű szóhasználata is megnevettet, imádom a karaktereket (itt tartanánk 10/7-nél) de ehhez még jön egy jó kis csavaros krimi (oké, 10/8, mert imádjuk a fordulatokat), és akkor a vége felé (299.-300. oldal) Ben szülei lenyomnak egy olyan monológot a társadalom, de főleg a politika romlottságáról, hogy eláll a szavam (ééés elérkeztünk a végső pontszámhoz). Az őszinteség és a cinizmus, amivel összefoglalja az USA elmúlt ötven évének történetét két oldalban, lehengerlő. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire örülnék egy kortárs magyar regényben egyszer ilyen két oldalnak...

Ha az eddigiek mégsem tűnnek elég izgalmasnak, akkor fontos, hogy megemlítsem még a formáját. Elsőre idegesítő lehet, nekem is az volt a Barbár állatok bevezető fejezeteiben, de aztán hozzászoktam, A gandzsa uraiban pedig egyenesen megszerettem, nem is csak a feleslegesen szabad versnek tördelt sorokat vagy azt, hogy egy-egy fejezet néha csak egy mondat, és így összesen 308 fejezetből áll a regény, de főleg a forgatókönyv részletek tették számomra izgalmassá (filmesként ez nem meglepő), és ebből a katyvaszból a végére egy heterogén mű került ki. A kedvenc eszközöm azonban az intertextualitás, és ebben a könyvben abból is volt bőven: alap, hogy folyamatosan rájátszott a folytatásra, ezen kívül megjelent benne Bobby Z, aki egy másik híres regényének főszereplője. Ráadásul szerintem az is elég erős pozitívum, hogy elég három sor elolvasása ahhoz, hogy rájöjjünk, egy Don Winslow könyvet olvasunk. Nálam tehát tervben van a Drogháború és a Bobby Z halála és élete is. Addig is irány a mozi, a Vadállatok ugyanis már egy ideje a mozikban, és ráadásul Oliver Stone rendezésében!

"A dolgozó: oly sok fájdalmas apa-fia, anya-fia, apa-anya-fiuk beszélgetés helyszíne a maszturbációról ("egészséges dolog ez, normális, de azt tudnod kell, hogy ezekben a magazinokban  a nők..."), droghasználatról ("el is várjuk tőled, hogy kipróbáld a marihuánát [Ben ennek többszörösen és nem csak a szívás terén tett eleget], de meghúzzuk a határt az opiátalapú  kábítószereknél (ahogy Ben is, ami azt illeti) és a társadalmi lázadásról."




2 megjegyzés:

  1. én is olvastam a Vadállatokat és azt gondoltam hogy ennek semmi értelme nincs mert csak még egy bőrt akarnak lehúzni a témáról de meggyőztél ez egészen izgalmasan hangzik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg megéri elolvasni, ha tetszett a Vadállatok, szerintem nem (csak :P) haszonleső döntésből született a könyv! :)

      Törlés