A boszorkányoskönyv

Katherine Howe:

Boszorkányoskönyv

GABO Kiadó

2012

fordító: Sóvágó Katalin

372 oldal

misztikus krimi

  

Fülszöveg:

"Connie Goodwinnak egész nyáron anyagot kellene gyűjtenie a gyarmati történelemről tervezett disszertációjához, de amikor anyja megkéri, hogy adja el nagyanyja házát, amely lakatlanul áll Salem közelében, a lány kénytelen segíteni. Egy napon, amikor a poros könyvespolcon bogarászik, talál egy ódon kulcsot, és a kulcsban egy kiszáradt papírt, amelyre két szót írtak: Deliverance Dane.

Connie kutatni kezd Deliverance Dane után, amibe besegít egy Sam nevű, kellemes ipari alpinista. Sorra kerülnek a helyükre a kirakós darabjai, ám Connie-t közben a múlt hazajáró lelkei kísértik, és attól fél, hogy több köze van Salem sötét múltjához, mint képzelte volna.
A boszorkányoskönyv, két salemi boszorkány utódjának regénye zökkenő nélkül siklik ide-oda az 1690-es évek pörei és egy modern nő története között, aki titkokon át jut el a tudásig."

Vélemény:

A regény két részből áll, és az első elég unalmasnak bizonyult, lassan haladtam vele. Ennek oka az lehetett, hogy az izgalmat, illetve annak fokozását, mely a főszereplő, Connie Goodwin doktori disszertációjához szükséges történelmi kutatásokkal kapcsolatban kialakul, túl hosszúnak éreztem. Olyan volt, mintha minden fejezetben elhúznák a mézes madzagot előttem, hogy na most fog kiderülni valami érdekes, na most, de ez rendre elmaradt. Így az érdeklődésem is lanyhult olvasás közben, bár az ósdi ház leírása szinten tartotta, úgy hiszem, sokunk vágya egy ilyen örökség.

A másik vonal a könyvben, ami elmaradhatatlan, a szerelem, ami szintén kissé lassan és klisésen alakult, de nekem ezzel nem volt gondom, van ez így az életben is, és szerencsére nem ezen volt a fő hangsúly. Ennyit az első feléről. De aztán jött a második rész, ahol már felgyorsultak az események, izgalmassá vált a történet, teljesen lekötött. Végre betöltötte azt a szerepét, amit vártam tőle: vizsgaidőszak előtt még egy kis pihenésre vágytam, egy kis szórakozásra. 

Ráadásul a boszorkányüldözés egy nagyon érdekes téma, olyan, amiről keveset tudunk, ami titokzatos, és amit elég sok irányból és módszerrel meg lehet közelíteni, és így, hogy két salemi boszorkány leszármazottjának verzióját olvashatjuk, még különlegesebbé válik. 

Nagy erőssége a könyvnek az időbeli felépítése, úgy váltunk az idősíkok között, hogy az cseppet sem zavaró, építik, segítik egymást a fejezetek. Nekem a XVII. századi részek jobban tetszettek, mint a '90-es évek történései, mert előbbiekbe jobban bele tudtam élni magam. Ebben közrejátszott a korhű (legalábbis nekem annak tűnő) szóhasználat - itt egy piros pont illeti a fordítót is -, sőt a fejezetkezdő betűtípus is. Fontos kiemelni, hogy a betűtípuson kívül a regény egész tipográfiája nagyon igényes, a külső borító tökéletesen tükrözi a tartalmát (az ilyeneket szeretem), kicsomagolva pedig egy visszafogott, szürkés könyvet kapunk, aminek a hátulján halványan szerepe az a két szó, ami az egész történetet beindította: Deliverance Dane.

A befejezéssel nem voltam tökéletesen elégedett, de legalább nem számítottam rá előre. A boszorkányoskönyv egy jól megírt, érdekes témákat feszegető könyv, aminek legnagyobb hibája talán a főszereplője (akinek a karaktere nincs eléggé kidolgozva, nem szívesen azonosultam vele), és amit ettől függetlenül a történelmi, ezoterikus, misztikus és romantikus történetek rajongói nagyon fognak szeretni.

"- Mi a hátborzongató? - fordult felé Connie.

- Hogy itt van az embernek az egész élete: a nézetei, a szerelmei, a félelmei. Aztán mindezek a részek eltűnnek. Később eltűnnek azok is, akik még emlékezhetnének ezekre a részeinkre, és hamarosan ennyi marad belőlünk: egy név valamilyen nyilvántartásban."