Egy félresikerült tréfa

Milan Kundera : Tréfa

Európa Kiadó
2013
Eredeti megjelenés éve: 1967
Fordító: Rubin Péter
364 oldal
szépirodalom

Amikor még gimnazista voltam, és terveim között szerepelt a magyar szak a jó kis ELTE bölcsészkarán, elterveztem, kiktől fogok majd olvasni, és a listámon valahogy mindig szerepelt Kundera. Akkor még egy rövidke novellán kívül semmit nem olvastam tőle, mégis ilyen érzésem volt.

Azóta elvégeztem egy szakot az ELTE bölcsészkarán, bár nem a magyar szakot. Mégis kezembe került végre egy könyv tőle, és szerettem. És egyáltalán nem elvont, vagy nehéz nyelvezetű, mint ahogy képzeltem, hanem frappáns és életszagú.

A Tréfa egy nagyon szomorú és kissé kiábrándító történet, íme a fülszöveg:

Az ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódó történet főszereplője, Ludvik Jahn egyetemista képeslapot küld pártiskolára vezényelt menyasszonyának. A nyitott képeslapra írt, tréfásnak szánt mondataiért barátjának vélt évfolyamtársa feljelenti, s Ludvikot kizárják a pártból, eltávolítják az egyetemről. Ezzel nem csupán az érvényesülés lehetősége szűnik meg számára, hanem különböző megpróbáltatások is kezdetüket veszik. Végül Ludvik elhatározza, hogy bosszúból gonoszul megtréfálja álnok barátját, ám tréfája ismét visszájára fordul.

A regény nagyon erősek kifigurázza az adott kor politikáját, tehát a jó kis közép-kelet európiai szocializmust. A történet a második világháború után kezdődik, amikor a Párt még csak kialakulóban van. Végignézhetjük, ahogy egy fiatal, értelmes, szeretetre és szerelemre éhes egyetemista átalakul egy megtört, bizalmatlan, bosszúszomjas és szomorú férfivá. Persze, a könyv címe Tréfa, és az egész történet arra van kiélezve, hogy egy apróság milyen nagy dolgokhoz vezethet. De itt nem apróságokról van szó. Itt a szocializmust átitató kirekesztés, beskatulyázás, előítélet és szűklátókörűség uralkodik, és teszi tönkre főhősünk életét, ahogy tette tönkre ezrekét akkoriban.

Nem csak a történet, és a főszereplő karaktere érdekes, hanem a forma is. A cselekmény több szálon fut, a különböző főbb szereplők szemszögéből is megismerhetjük a történetet. Ez egy nagyon jó megoldás, mert így nem fogjuk azt érezni a végén, hogy egy ember nyafogását hallgattuk végig, és ki tudja, mikor színezte ki a történteket, hanem objektíven tudjuk szemlélni azt. A különböző fejezetekben nincs rögtön kimondva, melyik szereplő gondolatait, emlékeit olvassuk, így egy kissé meg kell mozgatni agyunkat. Ez az egyik tényezője annak, miért mondható a Tréfa modern regénynek.

Akit érdekel ez a korszak, a cseh - vagy általában a modern európai - irodalom, esetleg a pillangó-effektus, vagy csak egyszerűen Kundera-rajongó, és ez még kimaradt, azoknak nagyon ajánlom a Tréfát, nekem nagyon tetszett.

"Igen, ez így van: az emberek többsége kettős téves hiedelemmel csapja be magát: hisz (az emberek, dolgok, tettek, nemzetek) örökkévalóságában és (a tettek, tévedések, hibák, sérelmek) jóvátehetőségében. Mindkét hiedelem hamis. A valóságban éppen fordítva van: minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. A jóvátétel (bosszú és megbocsátás) szerepét a feledés veszi át. Senki sem teszi jóvá a megtörtént sérelmeket, de minden sérelem feledésbe merül."