Cerna-Szabó András : Veszett paradicsom

Cserna-Szabó András:

Veszett paradicsom

Kibillent az elviselhetetlen normalitásból

2014

Magvető Kiadó

316 oldal

kortárs magyar novellás kötet

Én minden Cserna-Szabó András könyvre ráhajtok, amint megjelenik, na de azért ennél megjegyezném, hogy annyira szuperre sikerült a borító, hogy akkor is kellett volna, ha nem ismerném a szerzőt. Egy hatalmas csillagos ötös Baranyai Andrásnak a borítótervért. Örültem, hogy a kötetből már két novellát ismertem korábbról (Körképekből), az egyik (a Gerda című) nagy kedvencem is lett .

Úgy emlékszem, már korábban is kijelentettem: márpedig szerintem Cserna-Szabó sokkal inkább novellista, mint regényíró. Ez a rövid műfaj jól áll neki, itt kieresztheti a humorát, gyakran gyárt ütős csattanókat, a saját szereplőinek szívatásában pedig ő a legjobb. 

Fülszöveg:
Réges-rég történt már, hogy kiűzettünk a Paradicsomból. Hisszük is, meg nem is, hogy az Éden létezett egyáltalán. Talán elveszett, talán megveszett, talán még mindig ott vagyunk, s újra és újra bűnbe esünk. Ebben a könyvben a férfiak kallódó ádámok, akik hol léhán, hol elképesztő elszántsággal vetik bele magukat az önpusztításba, az apokalipszisbe, a nők pedig csábító, rafinált évák, akik hol ifjú perditák, hol érett szépasszonyok bőrébe bújnak, de mindig taszítanak egyet a lejtőn lefelé csúszó (elvileg) erősebbik nemen. Persze ez a pusztulás egyáltalán nem lehangoló, inkább groteszk, abszurd és vicces. Nemcsak szánjuk hőseit, hanem bizony velük (sokszor rajtuk) nevetünk, s közben nem feledkezünk meg a kulináris és az altesti élvezetekről sem. Cserna-Szabó András ezúttal a végzetes szenvedélyek női nevek mögé bújtatott katalógusát írta meg.

A fülszöveg érzékletesre és találóra sikerült, pedig novellás kötethez általában elég nehéz ilyet írni.

Persze minél egységesebb egy ilyen könyv, minél több kapcsolat van a különböző novellák között, annyival könnyebb dolga van a kritikusnak is. Itt a női nevek, és a szomorú férfi sorsok tartották össze őket, de ezen kívül valójában nem sok minden. De ami úgy általában az íróra jellemző, itt sem hiányozhatott: majdnem mindegyik novellában ittak, és zsírosabbnál zsírosabb ételeket ettek szereplőink, amit gyakran bögyös nők főztek.

Bár Cserna-Szabó Andrást nagyon jó novellistának tartom, azért ebben a kötetben is nagyon ingadozó a különböző történetek minősége. Sokszor azt éreztem, hogy volt egy szuper ötlet, amiből kiindulhatott, de mire a végére ért, teljesen elfogyott az ereje, és semmilyen lett. Volt azonban pár novella, amit megint szívembe tudtam zárni, mert különleges volt, több szinten értelmezhető vagy egyszerűen ötletes és vicces. Szeretem az intertextualitásokat, és ha nem is direkt játszott rá egyik novellájában (Mia) például Bret Easton Ellis-re, akkor is az ő hatását lehetett érezni benne, és nem ez volt az egyetlen. Egy másikban pedig elhitette velünk, hogy ő nem írja meg azt a bizonyos történetet, amire megkérték, és mire a végére értünk, rá kellett döbbenünk, hogy bizony mégis azt olvastuk, és jól át lettünk verve. 

Gyengébbeknek ezeket tartottam: Regehű, Júlia, Zsuzsa.

Viszont ezeket imádtam: Vénusz, Mia, Arabella, Jolán, Szilvia, Gerda.

Nagyon jó a könyvnek a marketingje is, ezen a linken például végig csinálhatsz egy tesztet, ami végül megmondja, melyik nőszemély vagy a könyvből. Én Delila lettem, és nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel.