Egy könyv, ami végre igazán megnevettetett

David Foenkinos :
Nathalie második élete

2012

Európa Kiadó

Fordító: N. Kiss Zsuzsa

212 oldal

kortárs romantikus szomorú-vidám regény

"Nathalie felé tartott… olyan szép volt… annyira szép, hogy győzze kitenni az ember a három pontokat…"

Először a filmről hallottam. Már megint Tatu (Audrey Tautou), akit nem nagyon szeretek, és már megint egy furcsa francia film. Félreértés ne essék, számtalan francia filmért rajongok, de ez valahogy egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Már el is felejtettem magát a filmet, amikor a tengerparton épp egy nagyon depressziós könyvet (Raana Raas : Időcsodák 2) olvasgatva arra lettem figyelmes, hogy a mellettem napozó barátnőm hangosan nevetgél egy könyvön, amit olvas. 

Még aznap befejezte, és a kezembe nyomta, mondván ezt mindenképp el kell olvasnom. Természetesen a Nathalie második élete volt az. Én is nekiláttam, és egy nap alatt befejeztem én is, hiszen ez egy vékonyka könyv. Nem tudom, milyen lett a belőle készült film, de hogy a bemutatójánál fényévekkel jobb a könyv, az biztos.

Az elejétől kezdve az Amelie csodálatos életére asszociáltam, és nem csak a borítón látható színésznő miatt, hanem a bolondos stílusból kifolyólag. És mivel azt a filmet imádtam, ezt is kezdtem megszeretni. Megkedveltem Nathaliet, és a szerelmét, Francois-t, és tökéletesen belemerültem a történetbe, elfeledkezve minden gondomról, amikor is a tökéletes szerelmespárt szörnyűség érte: egyikük halálos balesetet szenvedett.

Nem, nem, annyira nem spoilerezek, a könyv főként nem erről szól. Talán icipicit arról, amiről a P.S. I love you is mesélt, de azon inkább végig pityeregtünk, Nathalie történetén viszont - mi magunk sem fogjuk érteni valószínűleg, - tovább nevetgélünk, és bizony, néha hangosan (ami nálam könyveknél nagyon ritka) is. Gyönyörű főszereplőnőnkkel ugyanis egyik napról a másikra 180°-os fordulatot vesz az élet, és betoppan a sztoriba a jó kedélyű, esetleg Marcus és a Pez cukorkák, és egy idő után a gyász helyét átveszi újra a derű.

Nem hallottam még eddig soha David Foenkinosról (furcsa név egy franciának), de akinek ekkora humorérzéke van, amihez még üzenet is társul, és mindet ennyire fantasztikus stílusban tudja tálalni... hát attól nem várom el, hogy elefántcsonttoronyba vonultan írjon elvont szépirodalmat, szívesen olvasom tőle ezeket a könnyedebb, hétköznapibb csodákat.

"Három év nagyvárosi magány után, mivel kétségbeesetten vágyott a szerelemre, elhatározta, hogy részt vesz egy rapidrandin. Összehozzák hét nővel, hét perc jut mindegyikre. A magafajtának ennyi idő pokoli kevés: esküdni mert volna, hogy minimum egy évszázad rábírnia egy ellenkező nemű árumintát arra, hogy kövesse élete keskeny ösvényén. Ámde furcsa dolog történt; mindjárt az első jelöltnél úgy érezte, megtalálták egymással a hangot. A lány Alice(1) névre hallgatott, patikában(2) dolgozott, ahol olykor szépségkurzusokat(3) is vezetett.
(1) Furcsa, ha Alice névvel valaki ilyen esteken vesz részt férfiakkal való ismerkedés céljából. Az Alice-oknak általában nem szokott gondot okozni az ismerkedés.
(2) Furcsa, ha Alice névvel valaki patikában dolgozik. Az Alice-oknak általában könyvesboltokban és utazási irodáknál szokták alkalmazni.
(3) Itt már komolyan felvetődik a kérdés: Alice a valódi neve?"