2014. február 5., szerda

Morbid cukiság - Hollókisasszony


Audrey Niffenegger : 

Hollókisasszony

2013
Fordító: Szabó T. Anna
80 oldal
felnőtteknek szóló mese








Fülszöveg:
"Szellemes, fanyar humorú, gótikus stílusú, gyönyörűen illusztrált könyv egy lányról, aki a holló és a postás szerelméből fogant, és akinek idővel szűkös lesz az emberi test, ezért szárnyakat szeretne. Felnőtteknek írt történet a kirekesztettségről, a szabadság utáni örök vágyról, a határtalan szerelemről és a szeretet erejéről, mindez a világszerte népszerű Az időutazó felesége írónőjétől. Igazi irodalmi és képzőművészeti csemege, féltve őrzött, életünket végigkísérő meséink polcán a helye."

Nagyon sajnáltam ezt a könyvet. Vagyis, nem. Saját magamat sajnáltam. Annyira imádtam Niffeneggertől Az időutazó feleségét, és már A Highgate temető ikreinél is csalódnom kellett. Igazán nem volt szép az írónőtől, hogy nem valami zseniális csodaművel állt ki újra, hanem egy egyszerolvasós, felejthető, de morbid mesével. Meg kell mondanom, azért haragszom Niffeneggerre, mert utálni nem tudtam a mesét. Érdekes volt, néhol aranyos, néhol agyament, de rossznak nem lehet mondani. Haragom oka az, hogy szeretni se tudtam igazán. 
Az illusztrációkkal kapcsolatban is felemások az érzéseim. A színvilág és a hangulat fantasztikus, beszippantja az olvasót. De pár konkrét rajz, főleg amin emberek is vannak, egyszerűen kizökkentően rondák voltak nekem. A borítón imádtam a hollót, de utáltam az embert. Mindegy, ez természetesen ízlés kérdése. Nekem az illusztráció részben 10/10-es volt, részben 10/4-es. Ezért kap rá egy 7-est.
Az irodalmi tartalom szintén vegyes (10/5), de összességében ez egy nagyon szép kiadvány, nagyon furcsa tartalommal. 

A hollókisasszony most nálam nem fog jó osztályzatot kapni, de várom a következő művét, remélem, az már a közelébe fog érni időutazóéknak

" -Hol a nővéretek? - kérdezték a hollószülők, amikor hazaértek. - Kiesett a fészekből, egy macska megtalálta és elvitte! - válaszolták a testvérei. A szülők megriadtak és elszomorodtak, aztán hosszú ideig kutattak a holló után. Minden macskát megkérdeztek, hogy hol van a lányuk, de a macskák esküdöztek, hogy nem tudják. Ez is azt bizonyítja, hogy mennyire álnok állatok."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése