Könyv VS. Film: Pi élete

Yann Martel: Pi élete

Európa Könyvkiadó

2013

Fordító: Szász Imre, Gy. Horváth Lászó

400 oldal

kortárs szépirodalom

A Pi életéről szerintem már nem is kell mesélni, mindenki ismeri a sztorit: egy indiai fiú hajótörést szenved, és több mint fél évig hánykolódik a tengeren egy csónakban, amin egy bengáli tigrissel kell megosztoznia. Ha ez nem lenne elég érdekes, akkor Pi személyisége azzá teheti: a fiú ugyanis már egészen kicsiként megismerkedik a vallással, de eggyel nem is elégszik meg: egyszerre gyakorolja a muszlim, keresztény és hindu vallásokat, miközben gyakorlatilag állatok közt él (apja a Pondicherry-i állatkert igazgatója).

Könyv:
A történet, habár elég lassan indul be, lassan halad a végkifejlete felé, mégis izgalmas, és az elbeszélő kedvesen, izgalmasan mesél. Az író azonban nem nyughatott, és folyton kitekint. Ő ugyanis a létező, idős Pi elmeséléséből építkezik, és ezt nem bírja eléggé hangsúlyozni azzal, hogy néha megáll, hogy bemutathassa, milyen a mostani Pi, hogy él, van-e családja, és mégis milyennek látja ő, Yann Martell, ezt a kedves, szörnyen művelt, és nyugodt Piscine Molitor Patelt.

Ez volt a legnagyobb problémám, de a könyv harmadánál ezt is elhagyta. A befejezés akkor és ott nagyon kiborított. Kiábrándultam, ideges voltam, szörnyen szomorú, és nagyon sajnáltam Pi-t (akitől egy pár percre még undorodtam is). De nem ám a szenvedései miatt voltam ideges, hanem azért az egy mondatért, (SPOILER) amire Yann Martel értelmezésében az egész történet kifutott: "Így van ez Istennel is." Aki olvasta, tudja miről van szó, és én nem is a mondat tartalmával vitatkozom, mert azzal teljesen egyetértek, hanem azzal, hogy Martel képes volt úgy beállítani Pi történetét, mint ami képes megtéríteni egy ateistát. Én viszont úgy gondolom, hogy ami Pi-vel valójában megesett, az még egy mélyen hívőt is ki tudna ábrándítani Istenből.(SPOILER VÉGE)

Film:

Nem részletezem a véleményem, látvány: 10/10, történet 10/7. Itt is zavart, hogy sokszor láttuk a felnőtt Pi-t, viszont annyira elvarázsolt a CGI tigris, és a titokzatos mangusztás sziget, hogy nem is akarom többet kritizálni.

Amiben a film volt jobb:
Bár én olvasás közben is nagyon szép dolgokat képzeltem el, egy óriási mozivásznon látni mindezt mégis csak meggyőzőbb. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta, hogy 3D-ben nézze, mert én sem vagyok oda ezért a technológiáért, de a Pi életénél úgy éreztem, volt értelme, és hozzá is tett a filmhez érdemben. 
(SPOILER): Ez egy apróság, de amikor Pi az ölébe tette Richard Parker fejét, én elvesztem. Ez volt a legszebb jelenet a filmben szerintem, a könyvben azonban sajnos egyáltalán nincs ilyen. (SPOILER VÉGE.)

Amiben a könyv volt jobb:
Egyrészt a vallási szál. Ahogy Pi megismerkedik a különböző vallásokkal, majd összetalálkoznak a szent tanítók a szülőkkel, hát az a jelenet egyszerűen fantasztikus, és nagyon tanulságos. Sajnálom, hogy kihagyták, de persze értem is, így is nehéz volt beleférni az időbe. Mégis vitatkoznom kell magammal: ha a "szerelmi" szálat kihagyták volna, jutott volna idő az értékesebb részletekre is.
Nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni a könyvtől, így itt is folyton mondogattam - hol magamban, hol a társaságomnak, hogy ez nem így volt a könyvben, de valójában a legtöbb helyen ez nem volt probléma.
És a befejezés. A könyv egy japán biztosító társaság jelentésével zárul, ami nem csak hatásos, de igazán megható is. A film azonban nagyon hollywoodian zárul. Didaktikus, kiábrándító és úgy egyben egy nagy szivárványhányás. De, ismétlem magam: a VFX-szel engem teljesen megvettek, nem panaszkodom. 

Összegzés:

Nálam talán egy hajszállal a könyv nyert, de csakis a vallási szál miatt, de nem szeretném újraolvasni. A filmet viszont bármikor szívesen megnézném újra. 
A Pi élete legnagyobb erőssége az a jól kiszámított, mesterien megtervezett felépítése (az utolsó 10 oldal kulcsfontossága), ami miatt - mindegy, hogy utálod, vagy imádod, - nem fogod elfelejteni soha.

"Az emberek a kimerítő, elnyűvő szorongás miatt költöznek el. A miatt a mardosó érzés miatt, hogy mindegy, milyen keményen dolgoznak, erőfeszítésük nem hoz semmi eredményt, hogy amit egy éven át felépítenek, egy nap alatt ledöntik mások. A miatt a sejtelem miatt, hogy a jövő el van zárva, hogy ők még csak boldogulhatnak, de a gyerekeik már nem. A miatt az érzés miatt, hogy semmi sem fog változni, hogy boldogok és jómódúak csak máshol lehetnek."