Egy kis Jodi Picoult és a Csodalány

Jodi Picoult : Csodalány

2015

Athenaeum Kiadó

Fordító: Peiker Éva

568 oldal

kortárs amerikai misztikus-romantikus regény

Mielőtt a konkrét regényről beszélnék, hadd szóljak pár szót Jodi Picoult-ról.

Jodi Picoult egy olyan írónő, akinek rettentő sok rajongója van. Engem is közéjük tudhat. Ennek az az oka, hogy könyvei olvasmányosak, lebilincselőek, már-már tabutémákat feszegetnek, és érezni rajtuk, hogy rengeteg kutatómunka van mögöttük.

Könyvei (pl.: A nővérem húga, Szívtől szívig) gyakran hasonló szerkezet szerint épülnek fel, ami a következő:

1. Minden fontos szereplőnek külön fejezetei vannak, amiben ő az elbeszélő
2. Az első pár fejezetből megismerjük a karaktereket, és előkerül a probléma, ami legtöbbször egy súlyos - nehezen diagnosztizálható betegség, vagy olyan durva történés, ami morális kérdéseket vet fel
3. Csomó kérdés merül fel, vagy a betegség súlyosbodik, közben a főbb szereplők között hatalmas ellentétek merülnek fel, és egyre több titkos részletre derül fény
4. Nincs más lehetőség, perre kell vinni a dolgot (Picoult egyszerűen imádja a pereskedést)
5. Egy hosszú hosszú pert olvashatunk végig, és a könyv véget ér. Nem mindig happy end-del.

A Csodalány fülszövege spoilermentesen, megcsonkítva:

Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli… 

A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?

A Csodalány csak az egyes pontját nem követi a jól bevált (de könnyen megunható) szerkezetnek. A szempontok nem fejezetenként változnak, hanem néha a szöveg közben, szinte jelöletlenül. Azért a fő elbeszélő mégis csak az anyuka, Mariah. Ezektől a változtatásoktól eltekintve ez a könyv is a tipikus szerkezetre épül, és ezzel nincs is baj.

A könyv szépen fokozatosan húzott be magába, és a 100. oldalnál már annyira beszívott, hogy nem tudtam letenni. Rendkívül izgalmasan alakultak a dolgok a könyv háromnegyedéig, addig ugyanis mindenféle titok, rejtély derült ki, és rengeteg csavar volt a könyvben, ráadásul jó pár szereplőt meg is kedveltem, ezért faltam a könyvet. A háromnegyedétől azonban jött a tárgyalás, amivel csak annyi volt a gond, hogy semmi új nem derült ki benne, és - bár az eddigi Jodi Picoult könyvekben a szereplők bátrak, és mernek radikális lépéseket hozni, - a karakterek itt inkább diplomatikusan, visszafogottan cselekedtek, így egy kis csalódást okozva nekem.

A könyv utolsó oldalát pedig azóta sem értem, és szerintem nem is fogom megérteni. De továbbra is várom a magyarázatokat, találgatásokat!

Utószó: Az eredeti angol cím zseniális, sajnos tényleg nem lehet lefordítani úgy magyarra, hogy a "szójáték" megmaradjon, mindenesetre lehet, hogy mostantól angolul kéne olvasnom a könyveit...

"Nem szeretem a meglepetéseket. Listák szerint létezem. Sőt, valójában gyakran elképzelem, hogy olyan az életem, akár egy szeptemberi határidőnapló – gondosan kategorizált és rendszerezett: változatlan."

Kovács Eszter : Let's kifli

Kovács Eszter : Let's kifli

2015

Athenaeum

192 oldal

kortárs magyar "indie" regény

Ezt a könyvet nagyon meg akartam szerezni. Hála az Athenaeum Kiadónak, a megjelenés után szinte rögtön elolvashattam. Hogy mi keltette fel az érdeklődésemet? Ez: "A kötet az Athenaeum Kiadó "Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni vagy éppen maradni szeretne."

Mivel én sokat gondolkodom külföldön, a költözésről, a külföldön munkába állásról, és mindenről, ami külföldi élményszerzés, tapasztalat gyűjtés, így rettentően megörültem annak, hogy lesz egy ilyen sorozat.

Nagyon jó ötletnek tartom a kezdeményezést, aktuális kérdés, sokakat érdeklő téma. Éppen ezért egyáltalán nem zavar, hogy a sorozat első kötete annyira nem sikerült jól.

És éppen ezért sikerült csak ilyen lassan írnom kritikát róla, mert áradozni annyira nem tudok. A könyv rövid fejezetekből áll, amik egymáshoz csak lazán kapcsolódnak. Akad köztük egy-két megkapó, izgalmas vagy nevettető történet, de előfordul pár semmitmondó sztori is. Tétje az egésznek pedig nem sok van, de ez igazából nem jelent semmi rosszat, mert olvasni gyorsan és könnyen lehet, és a stílus pedig egyáltalán nem rossz. A következő könyve lehet, hogy már szuper lesz, ez még nem az igazi.

Kovács Eszter nem mond véleményt. Nem győzköd, hogy költözz most rögtön Londonba, mert ott van a kánaán, de azt sem mondja, hogy rossz kint lenni, és még most pakolj ki a bőröndből. Ezzel persze semmi baj nincs, de személy szerint nekem nagyon nem hozta meg a kedvem jobban Londonhoz, de el se vette azt, amennyi eddig is volt; én ugyanis még soha nem jártam Londonban, és egyszer már nagyon megnézném magamnak.

Abban persze biztos vagyok, hogy ha éltem volna már külföldön (bárhol) legalább fél évet, akkor máshogy tudnám értékelni ezt a könyvet, többet adott volna nekem.

Éppen ezért akiknek leginkább ajánlom:

• ex-Erasmusosoknak
• mindenkinek, aki élt már külföldön huzamosabb ideig, vagy éppen most él idegenben
• London rajongóknak - és hatereknek (bizony, ebben a könyvben sem minden rózsaszín)
• akik gondolkodnak a külföldre költözésen, és szívesen olvasnak a témában
• minden fiatalnak, aki egy könnyedebb olvasmányra vágyik

"Egy férfi nem lesz szerelmes, nem lesz gyenge, nem lehet szentimentális, semmi érzelgősség, a férfi átmenetileg érdeklődő, aztán esetleg ez az érdeklődés meghosszabbodik, és a férfi beleragad, mint a kis bogár a mézesüvegbe. A kis bogár nem bánja, hogy ott van, a méz édes, a napsugár áttör az aranyló masszán és bevilágítja, az egész egy befőttesüveg alakú villanykörte lesz, és a közepén a boldogan fuldokló kis fekete soklábú, vergődő volfrámszál. A valódi méz idővel megkristályosodik a tetem meg örökre beleragad, mint a rovar a borostyánkőbe. Ha esetleg csak cukorszirup volt, akkor a bogárság még megmenthető, csak rajta áll, hogy kimászik-e, vagy nyűglődik tovább a végtelenségig."

Cecelia Ahern : Amikor megismertelek

Cecelia Ahern : Amikor megismertelek

2015

Athenaeum Kiadó

Fordító: Szieberth Ádám

Eredeti cím: Cecelia Ahern: The Year I Met You

352 oldal

kortárs ír szórakoztató irodalom

Cecelia Ahern magyarul megjelent legújabb könyve, az Amikor megismertelek nem nyújtja azt az élvezetet, mint az Ahol a szívárvány véget ér, viszont a sokkal jobban sikerült, mint a Holnap titkai című könyve. Rajongóknak mindenképp ajánlott, másoknak akkor, ha szeretik az életmód tanácsadó könyveket, amikben a főszereplő mélypontról indul, és igyekszik kijutni belőle.

Fülszöveg:

Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete.

Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte.

Jasmine-nak minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján.

Cecelia Ahern legújabb története elgondolkodtató, bájos és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt, és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.

Én a könyv elején nagyon szerettem, hogy E/2-ben szólal meg az elbeszélő, és a helyzete is nagyon érdekes volt, az őt körülvevő karakterek is. A Dawn-kóros húga, a mogorva apja, a titokzatos és bunkó szomszéd, mind mind vitték előre a sztorit. Aztán egy idő után kezdte elveszíteni az én szememben a szerepét ez a megszólítás, ez a Te, miattad, érted, veled, téged... Ez a történet Jasmine-ről szól, egy önző, előítéletes, hisztis és magának való nőről. Nos igen, nálam itt volt a probléma: egy pillanatig sem kedveltem Jasmine-t, így nagyon nehéz volt befogadni a tanácsait, az életről szóló okosságait, és a történtekből levont tanulságait. Pedig hasonló helyzetben vagyok: nekem sincs állásom, én is azt keresek, eszeveszetten, sokszor elkeseredve, de nem érzem úgy, hogy a könyv olvasása erőt adott volna, vagy új lelkesedést. Ez persze lehet teljesen egyéni probléma is. Kőszívű teremtés vagyok.

Imádtam még a kertészkedést, ezzel kapcsolatban még Jasmine-t is bírtam, ahogy eleinte bénázott a kertjével, majd egyre inkább megszerette, és úgy bánt vele, mint saját gyermekével... Hát igen, a kertészkedéshez nagyon lenne kedvem, nagy vágyam egy kert.

Matt és a doki párbeszédei nagyon jók voltak, érdekes, mennyivel jobb karaktereket írt a főszereplő köré Ahern. Ami a legfurcsább az egészben, hogy az én tapasztalataim alapján egy férfi-nő barátság nem így néz ki a valóságban, mint a könyvben Jasmine és Matt kapcsolata volt.

!!!SPOILER!!!

Csak szerintem flörtölte végig a könyvet a két főszereplő? Egy pillanatig nem éreztem úgy, hogy Matt vissza akarná szerezni a feleségét (talán azért, mert semmit nem mesélt róla, semennyire nem ismertük meg azt a csodálos nőt), és Jasmine újdonsült pasijáról pedig azon kívül, hogy mennyire szexis, és hogy micsoda kémia van köztük, szintén semmit nem tudtunk meg. Ezzel szemben Jasmine és Matt annyira mélyen megismerte egymást, és olyan tökéletes összhang alakult ki köztük, és még tetszettek is egymásnak, hogy én tudatalatt végig annak drukkoltam, hogy összejöjjenek, és hiteltelennek érzem a történet végét.

Volt rajtam kívül más is, aki picit hasonlóan érzett?

!!!SPOILER VÉGE!!!

Összefoglalva, nyárra tökéletes olvasmány az Amikor megismertelek, részben könnyed, de részben elég komoly problémákat is feszeget, és néhol egészen vicces is tud lenni.

"Mindannyiunk életében vannak kiemelkedő pillanatok: olyan időszakok, amelyek kisebb, vagy mélyreható változást idéztek elő bennünk. Én négy olyan időszakot tudok felidézni, amelyek megváltoztatták az életemet: azt az évet, amikor megszülettem, azt az évet, amikor megtudtam, hogy meg fogok halni, azt az évet, amikor meghalt az anyám, és most már megvan a negyedik is – az az év, amikor megismertelek."

A bunkerrajzoló - Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció

Géczi János : A bunkerrajzoló

Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció

2015
Athenaeum Kiadó
322 oldal
kortárs magyar életrajzi regény

"A réten szagoltam meg a halált is. Beleszippantottam egy gyomirtós dobozba, D52.be, és azt gondoltam, ez a halál bűze."

Sajnos eddig nem ismertem Géczi Jánost, de ezután biztosan elolvasom előző könyvét is, a Vadnarancsokat (hm, úgy érzem, ez az író vonzódik a vad gyümölcsökhöz...), mert A bunkerrajzolótól teljesen a padlóra kerültem.

Fülszöveg részlet:

"A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon – de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével."

Én gimis korom óta szeretem a Vad Fruttikat, milliónyi koncertjükön voltam, voltam én igazi tini rajongó is. Mindig is szerettem a komolyabb dalok szövegét, van köztük olyan, ami végigkísérte egy korábbi szakítás utáni fájdalmaimat, és van, amit ha meghallok, eszembe jutott, ahogy rajongva tápláltam plátói érzéseket egy szintén zenész iránt. És míg vannak olyan együttesek, amikből tinikorom elteltével kiszerettem (30Y, Kicsillag), a Vad Fruttik koncertjeire még mindig lelkesen járok, és A bunkerrajzoló után csak még szívesebben fogok.

Ugyanis ez a könyv az első 35 oldal alatt háromszor szomorított el és hatott meg annyira, hogy gurultak a könnycseppek az arcomon. Egy átlagos családban nőttem fel, a családban senki nem volt alkoholista, a szüleim rengeteg szeretettel neveltek fel... Ezért minden alkalommal felkavarnak az ilyen szomorú történetek, mint az Árvácska vagy a Nyomorultak, és most ugyanígy hatott rám Marcell története is. Elképzelni sem tudtam, hogy ilyen nehéz gyerekkora volt. És még mennyi gyereknek lehet ilyen nehéz, vagy még ennél sokkal súlyosabb élete.

"Ebben az országban manapság munkát találni már magában is nehéz, és életet tervezni meg végképp nagyon macerás úgy, ha 70-100 ezer forintot kapsz egy hónapban. Abból nem teszel félre, abból nem utazol, nem bulizol, abból csak vegetálni tudsz, mert valakik szerint annyi elég a megélhetésre…"

De ez a könyv nem csak Vad Fruttik-rajongóknak szól. Aki még egy Vad Fruttik számot sem hallott, annak is szól, ugyanis ez a könyv gyönyörűen szól szegénységről, alkohol problémákról, félelemről, drogokról, és az azok elleni harcokról, csajozásról és a nem gondtalan gyerekkorról. Ettől függetlenül senkinek nem fog megártani egy kis Vad Fruttik, ezért linkelek egy klipet. Nagyon nehéz volt választani, de úgy döntöttem, hogy azt fogom megosztani, amin a könyv olvasása utáni koncerten a leginkább katarzisom volt.

Grecsó Krisztián Pletykaanyu könyvét juttatta eszembe A bunkerrajzoló, emlékszem, ott volt az, hogy Grecsó kibeszélte a faluját a könyvében, valódi neveket nem használva, de mindenki magára ismert, és lett is belőle nagy pereskedés.
Biztos vagyok benne, hogy ebben a könyvben is valós személyek jelennek meg, igazi élő karakterek. Akik bizony jól ki lettek pletykálva itt is. Remélem, ebből nem lesz pereskedés. 

"Emlékszem arra a gyerekre, aki odament Lovasihoz aláírást kérni, és a személyi igazolványát tolta az orra alá. Lovasi mindent gátlás nélkül aláírta neki az iratot."

2. Nyereményjáték eredményhirdetés

Kedves játékosok!

A második nyereményjátékot nem más, mint

 DreamyGirl 

nyerte, akinek ezúton gratulálok, és meg fogom őt keresni, hogy megbeszéljük, hogy adom át neki a nyereménykönyvet, ami nem más, mint Tom Wood-tól A bérgyilkos.

Köszönöm a hozzászólásokat, érdekes volt olvasni, nektek milyen témáktól, műfajoktól áll fel a szőr a hátatokon.

Lesz még nyereményjáték a nyáron, addig is térjetek vissza néha olvasgatni az ajánlóimat, kritikáimat, mostanában elég különleges könyveket fogok ki. Ha van valami kívánságotok, hogy milyen könyvekről (vagy bármilyen témáról) írjak, kommentben jelezzétek! :)

70 napig összezárva a víz alatt - Robert Merle magyarul eddig kiadatlan könyve

Robert Merle : 

Nekünk nem kel föl a nap

2015
Európa Kiadó
Fordító: Kamocsay Ildikó
344 oldal
20. századi francia szépirodalom

"Az ember furcsa állat: szeret szeretni."

Nehéz ezt a kritikát most megírnom, mert Robert Merle az egyik kedvenc íróm, ennek ellenére ez a könyv most nagyon nem tetszett. A fülszöveg utána kifejtem, hogy miért.

"A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy világváltozásokon még innen íródott regénnyel. Merle az izgalmas technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól, örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény, ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű neonvilágítás különbözteti meg egymástól.

A regény egyúttal felhívja az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris háború szörnyű eshetőségére is."

Igen, a könyv arról szól, hogy több száz férfi hogyan bírja összezárva több hónapon keresztül egy tengeralattjárón. De nem is akármilyenen, egy atom-tengeralattjárón, ami egyrészt nagyon menő, mert szupertitkos, másrészt nagyon veszélyes, mert ha ki is kell lőni azt az atomot, akkor megközelítőleg vége a világnak. Viszonylag egyértelmű, hogy egy ilyen témájú könyv főleg a férfi olvasókat tudná lekötni, ehhez képest főszereplőnk, drága elbeszélőnk folyamatosan női olvasóként szólít meg minket (persze leírja az okát az elején, de szerintem csak ügyes fogás volt, hogy valahogy bevonja a női nemet is). Tehát van egy helyszín és egy szituáció, ami engem (nem mint nőt, hanem személy szerint engem) egyáltalán nem érdekel, mivel kelthetné akkor még fel a figyelmemet? Főszereplőnk orvos, és a tenger mélyén műtétet végezni azért mégse semmi. Ez így szép és jó, de miért csak az utolsó 50 oldalon lesz dolga? Miért nem betegszik meg addig senki? Aztán, megkedvelhetnénk magát a főszereplőt, vagy bármelyik kedves mellékszereplőt. De én képtelen voltam rá. 

Robert Merle-nek nem csak a stílusa jó, hanem nagy általánosságban, az általam olvasott könyvekből az is kiderül, hogy a humora is fantasztikus. Nem tudom, hogy csak egy roppantul idegesítő főhőst akart itt létrehozni, vagy e könyv írása alatt elhagyta a humorérzéke őt, de sikerült egy olyan főszereplőt megalkotnia, aki azt hiszi magáról, hogy vicces és hogy a többiek is milyen mókásak, közben meg így 21. századi szemmel olvasva egy csepp humor nem hangzik egy a könyvben, csupán csak udvariassági formulák és okoskodások.

A fülszöveg szerint ez a könyv felhívja a figyelmet a nukleáris energia veszélyeire és a lehetséges háborúra, de szerintem ezt túl visszafogottan és enerváltan teszi. Mivel engem ez a téma nagyon is érdekel, és a Malevil-t pont azért imádtam, mert egy atomrobbanás utáni világban játszódott, kicsit több feszültséget vártam volna ettől a regénytől is.

Nem azt akarom mondani, hogy a Nekünk nem kel föl a nap rossz könyv! Csak egyszerűen nagyon magasra rakta nálam korábban egy a francia író a lécet, és így nagyot csalódtam. Nem nekem való könyv volt. De ettől még voltak benne gyönyörű gondolatok, idézni való bekezdések és kedves momentumok, nagyon el tudom képzelni, hogy mások imádni tudnák, és talán még "hősünk" "humorát" is értékelnék.

Kiknek ajánlom tehát:

• a hidegháború iránt érdeklődőknek
• tengeralattjáró rajongóknak
• azoknak, akiknek nem fontos, hogy nagyon legyen cselekménye egy regénynek, hanem inkább a kialakult viszonyok között létrejövő hangulat, szituációk érdeklik

"Véleményem szerint egy ember akkor szenved a klausztrofóbiától, ha rossz a kapcsolata társaival: ilyenkor nem a falakat érzi túl közelinek, hanem a többi embert."

Te is olvastad a könyvet? Mi a véleményed róla?

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 2.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 2.

Ez a második és egyben utolsó része ennek a minirovatnak. Összeszedtem azt a tíz könyvet, amit illene és szeretnék elolvasni a nyáron, az első ötöt leírtam már, a második öt most következik. És ezzel együtt egy nyereményjátékot is meghirdetek.

Az előző nyereményjáték nyertese Elhaym lett, aki anyukáját küldte a könyv átvételére, de azért őt is lefotóztam, szeretem az ilyen átvételről készült képeket. Akkor A nagy négyest sorsoltam ki Agatha Christie-től, most Tom Wood krimijét, A bérgyilkost fogom.

Milan Kundera : A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ez egy olyan könyv, amivel magamnak is, és a legjobb barátnőmnek is tartozom, aki évek óta mondogatja, hogy olvassam el. Én meg azóta elolvastam vagy három másik Kundera könyvet, ezt meg azóta is tologatom magam előtt. Pedig nagyon is érdekel, és meg is van itthon, úgyhogy most már tényleg itt az ideje, irgum-burgum.

Janne Teller : Semmi

Erről a könyvről nagyon keveset tudok, mert már két éve szokásom, hogy nem olvasom el előre a könyvek fülszövegét, ugyanis szerintem itthon a fülszöveg-írás halott. Szörnyűeket írnak, akiknek ez a munkájuk. Annyira fel akarják hívni a figyelmet a könyvekre, hogy minden poént, fordulatot, csavart lelőnek a könyv hátulján, és így - legalábbis személy szerint nálam - azt a hatást érik el, hogy már nem lesz érdekes a könyv, mert túl sokat tudunk róla. Tehát a Semmiről semmit se tudok, csupán a molyos értékeléseket olvasgattam, és mindenki annyira dicsérte, hogy nagyon megjött hozzá a kedvem.

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Ezt a könyvet még a volt barátomtól kaptam egy évfordulónkra, mert tudta, hogy imádom Keyes-t, és hogy Az ötödik Sally-t régóta el szeretném olvasni. A szomorú ebben a történetben az, hogy ez nagyjából öt évvel ezelőtt történt, és még azóta sem vettem kezembe ezt a történetet, pedig a nővérem és anyukám is elolvasták már. Szóval szégyellem magam, és próbálom minél hamarabb elolvasni, mert biztos vagyok benne, hogy imádni fogom.

Kovács Eszter : Let's kifli

Ez a könyv azért került fel a listámra, mert kell valami könnyed, vékonyka könyv is, és a Let's kiflit pedig pont nemrég kaptam meg a Magvetőtől. Tetszik, hogy fiatal írónőről van szó, és hogy arról a témáról szól, ami engem mostanság nagyon is foglalkoztat. Kivándorló fiatalokról, akik külföldön próbálnak szerencsét. Ennél többet erről a könyvről se tudok a már említett okokból kifolyólag, de Londonban még sosem jártam, és remélem, ebből a könyvből kicsit megismerhetem. Egyébként nem várok sokat ettől a könyvtől, nem hinném, hogy nagyon erőteljesen gondolatokat mer majd közölni, vagy véleményt formálni a jelenlegi helyzetről, de nincs is erre szükség feltétlenül.

Gabriel García Márquez : Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Azt vettem észre, hogy a nagy kedvencemtől már majdnem egy éve nem olvastam semmit, szóval éppen itt az ideje. Ez a könyv van meg még nekem itthon, amit még nem olvastam tőle, amiből azért már egyre kevesebb van, egy időben faltam a könyveit a könyvtárból. Ez a könyv a furcsa címe miatt is nagyon érdekel, és a stílusa is hiányzik már, szívesen fogok belemerülni ebbe a kék borítójú könyvbe.

Visszatérve a nyereményjátékra!

Eheti kérdésem pedig a következő:

Milyen témáról kell szóljon, milyen problémát kell feszegessen egy könyv ahhoz, hogy ti biztosan tudjátok, nem akarjátok elolvasni, mert nem érdekel, sőt idegesít is titeket?

A kommentben válaszolók között pedig Tom Wood A bérgyilkos című könyvét sorsolom ki.

Határidő: július 9. éjfél. 10-én pénteken fogok sorsolni!

A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 
Ehhez hozzátenném, hogy a múltkor nehezen találtam nyertest, ezért vagy figyeljétek a moly.hu-t, ahol fogok szólni, ha megvan a nyertes, vagy nézzetek be pénteken a blogomra. Ha egyiket se szeretnétek, akkor rögtön írjátok a hozzászólásba az e-mail címeteket. :)

1. Nyereményjáték eredményhirdetés!

Ééés meg is van az első könyv nyerős játékom szerencsés nyertese (a kép a sorsolásról jobbra látható, kattintással nagyoítható), aki pedig nem más, mint:

Vantana M. Forest

A nyertessel fel is veszem máris a kapcsolatot e-mailben, és pár napon belül érkezik a következő nyereményjáték, figyeljétek!

Addig is megjegyezném, hogy Géczi János Bunkerrajzoló című könyve, ami a Vad Fruttikos Likó Marcellről szól, egyszerűen fantasztikus, a 60. oldalig már kétszer könnyeztem rajta, aki szereti a zenekart, mindenképp olvassa el!

Update:

Mivel az eredeti nyertes nem válaszolt sehol sem, ezért újat sorsoltam, és most Elhaym lett a szerencsés kiválasztott, vele felveszem a kapcsolatot rövid időn belül, és jön a második fele a nyári tervezett olvasmánylistámnak nyereményjátékkal egybekötve!

Jodi Picoult : Találj rám

Jodi Picoult : Találj rám

2014
Athenaeum Kiadó
Fordító: Babits Péter
456 oldal
kortárs amerikai szépirodalom

Ezt a könyvet fél éve olvastam, és azóta nem írtam meg róla a kritikát. Először nem tudtam mit írjak, mérges is voltam a könyvre, aztán feledésbe merült. De most szeretném megírni, már csak azért is, mert nálam ez már hagyomány, és szeretnék szép lassan Jodi Picoult összes könyvéről véleményt írni.

A Találj rám fülszövegéből részlet:

"A Szelíd vadak folytatódik! Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?"

A Szelíd vadak című előtörténet (amit csak e-bookként lehet kapni és olvasni) egy magával ragadó szomorú történet egy önálló, független és rendkívül intelligens nőről, aki azt hiszi, mindennel el tud boldogulni egyedül is, ám végül kénytelen rájönni, hogy minden nő életében elkel egy férfi. A rövidke könyv főszereplője pedig nem más, mint Alice, a Találj rám egyik főszereplője. Az előtörténetben főszereplők még az elefántok is, - a regényben már csak mellékszereplők -  és rengeteget tudhatunk meg ezekről a bölcs és lojális állatokról. 

A Találj rám már megint egy olyan könyv, ami olvastatja magát, és például nyáron vízpartra tökéletes. Ez volt számomra az eddigi legmegfejthetetlenebb könyve, az utolsó oldalakig (amikor is egy hatalmas csattanó derül ki) azt hittem, hogy hibák vannak a könyvben, de nem csak ebben, hanem a Szelíd vadakban is. (időpontok, vezetéknevek... de nem részletezem, mert az spoiler lenne). A stílus és az, hogy megint több szemszögből ismerhettem meg a történetet megint nagyon tetszett, és a karakterek is nagyon érdekesek és sokrétűek voltak, de... 

Picoult-hoz képest kicsit itt lassan indult be a történet, már-már unalmas volt a könyv első fele, főleg a legeleje, lassan szerettem meg a karaktereket, de miután ezen túlestünk, már minden ment, mint a karikacsapás.
Spoiler mentesen nem is tudok többet írni (de ha valakinek van kedve, jól kibeszélhetjük, mert van mit), de az biztos, hogy a könyv többször is beindítja az anyai ösztönt azokban is, akik még nem anyák, és arról is biztosíthatom a jövőbeli olvasókat, hogy ez a könyv pár óra, vagy pár nap izgulást mindenképp fog okozni.

Kiknek ajánlom:

• elefántrajongóknak
• jóslással foglalkozóknak, a misztikum kedvelőinek
• természetesen a Jodi Picoult rajongóknak
• azoknak, akik szeretik azokat a könyveket, aminél végig töri az olvasó a fejét, mire fog kifutni a könyv, de a végén egy olyan csavar jön, ami kiszámíthatatlan volt

"– Nem gondolja, hogy egy kicsit mindnyájan médiumok vagyunk? Még sosem fordult elő, hogy egy rég nem látott barátjára gondolt, amikor az váratlanul felhívta? – Nem – feleli laposan Virgil. 

– No persze, ahhoz barátok is kellenek."

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 1.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 1.

Mások is írtak ilyen listákat, amik nagyon megtetszettek nekem, és mivel én is imádok listákat gyártani, és idén nyárra komoly terveim vannak, ezért közzé teszem, miket szeretnék elolvasni.

Ez az első 5 könyv, a következő posztban a másik 5 könyvet fogom bemutatni, és ott is lesz nyereményjáték.

Bizony van köztük pár, amit kicsit szégyellek, hogy még nem olvastam, ezért azt a kérdés tenném fel nektek, hogy nektek melyik ez a könyv? Amit már évek óta el akartok olvasni, valójában nagyon híres, és közkedvelt is, esetleg már előfordult az is, hogy valahol lazán azt mondtátok, hogy persze, hogy olvastátok, ki ne olvasta volna...? Vagy talán már meg is utáltátok a könyvet, amiért még nem sikerült elolvasnotok? Szóval várom a hozzászólásokat, és a válaszadók között kisorsolom Agatha Christie A nagy négyes című könyvét. (amiket itt kisorsolok, mind a saját, egyszer olvasott példányaim)

Aldous Huxley: Szép új világ

Imádom a disztópiákat, meg mindenféle utópisztikus történetet, erre pont ezt hagytam ki eddig? Ne tudjátok meg, milyen régóta van a várólistámon... Ráadásul tudom, hogy tetszeni fog.

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita

Na igen, ez meg egy másik kultkönyv, ami nekem eddig kimaradt. Nem volt kötelező olvasmány, magamtól meg nem vettem le a polcról. De idén végre ezzel is végezni akarok, és remélem, szeretni fogom.

Gayle Forman: Csak egy nap

Sok nehezebb, komolyabb olvasmány van a nyári listámon, így kell közé pár könnyedebb. Gayle Formant meg egyszerűen imádom. A Ha maradnék, a Hová tűntél és az Itt voltam is nagyon tetszett, szóval tengerpartra biztos, hogy viszek tőle egy könyvet.

Robert Merle: Védett férfiak

Az én top 3 listámon Merle rajta van, és mégis hatalmas hiányosságaim vannak vele kapcsolatban, ráadásul ez a könyv témája miatt is nagyon érdekel, imádom ezeket a fura, futurisztikus és utópisztikus helyzeteket, amiket teremteni tud. 

Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Nick Hornby a Vájtfülűek brancsa című könyvében hozta meg hozzá a kedvem, és mivel a filmről is nagyon jókat hallottam, de még azt sem láttam, ezért itt az ideje, hogy mindkettő bepótoljam. Főleg, hogy Lehane-től olvastam már mást, és azok nagyon tetszettek.

Várom a hozzászólásokat, ti mivel vagytok még adósok magatoknak? Mit illene már jó régóta elolvasnotok? A válaszokat csütörtök, június 18. éjfélig küldhetitek. Pénteken pedig eredményhirdetés. A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is.