2012
476 oldal
fordító: Sóvágó Katalin
szórakoztató irodalom
Szórakoztató regényeknél ritkán mondom azt, hogy ez tökéletes. Ilyen kategória talán nem is létezik, de a boldog és elfogódott olvasó bármire képes: létrehozza ezt is. Kis túlzással tehát én azt mondom, hogy a Mindörökre behálózva egy tökéletes szórakoztató regény. Bár 476 oldal, mégsem éreztem túlírtnak, karakterei valósak és szituációi életszagúak voltak.
Ez a könyv elvileg nem az én korosztályomnak szólna, de ez szerintem butaság. Nem élek húsz éve házasságban, nincsenek gyerekeim, és nem állok a munkahelyemen a kirúgás szélén, ennek ellenére nem elég, hogy a főszereplővel, Alice-szel, de még a lányával, a barátnőjével és a férjével is tudtam azonosulni. És rettentően élveztem.
Melanie Gideont könyve alapján okos nőnek tippelem, tudja, hogyan kell úgy alakítani a szereplőket, hogy annyira megkedveljük őket, hogy ha a könyv közepén egy, a kelleténél nagyobb hibát vét bármelyikük, még akár el is nézzük neki, vagy drukkolunk, hogy térjen már észhez. Talán annyit hozzátennék, hogy néha Alice szörnyen idegesítővé vált, és már ki is ábrándultam volna, de ekkor jött valami fordulat, ami megmagyarázta viselkedését, vagy csak simán jóvá tette egy másik döntésével.
Az utóbbi hónapokban ritkán fordult elő velem, de ezt a könyvet most csak dicsérni tudom: a borítótól kezdve az epilógusig rengeteg részletét ki tudnám emelni, miért érdemes elolvasni. Kedvencem mégis a felépítése, és a narrációja volt: volt benne levelezés, kérdezz-felelek, dráma részletek, chatelés és rendes elbeszélés. És ami nem a könyv, hanem a buta olvasó (félreértés ne essék, csakis magamról beszélek) hibája, hogy én csak a tizedik válasznál jöttem rá, hogy a kérdések a könyv végén találhatók.
Kedvenc rész:
"9. Soroljon fel három dolgot, amitől iszonyodik!
Az élet, amely tele van meglepetésekkel. Az élet, amelyben nincsenek meglepetések. Az eladó a Seven-Elevenben, aki megnyalja az ujját, hogy szétválassza a műanyag tasakokat, aztán megfogja a nyáltól még mindig nedves ujjával az én sós-ecetes hasábburgonyámat, majd belerakja az én hasábburgonyámat az előzőleg megnyalt műanyag tasakba, vagyis duplán benyálazza, amit vásárolok."
És innentől tovább csak az figyeljen, aki már olvasta! Vagyis SPOILER!
Igen, nekem is az volt az első ötletem, ami végül a megoldás lett, tehát mondhatjuk kiszámíthatónak. Bár én közben meggondoltam magam, mert mintha lett volna pár olyan helyzet, amikor chateltek, és a férfi nem volt netközelben. De valószínűleg tévedek. Mindenesetre egyikünk sem örült volna, ha valami igazán jó pasi idegen ül a számítógép előtt, és irkál Alice-nek, mert annyira szerethető volt a felszín alatt William. Legalábbis számomra. Szóval kiszámíthatóság ide-oda, én örültem a végének, az Google-kereséseknek meg még inkább (mennyire jó ötlet már!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése