2012
56 oldal
fordító: Kisbali Anna
illusztrátor: Lakatos István
Ulickaja-szűzségem megtört, de nem kerültem hirtelen a rajongótáborába. Nem aléltam el ezektől a kis történetektől. Ettől függetlenül nem alkotok véleményt az íróról, mert nem egy vastagabb regényét olvastam; az még hátravan.
Hat kis meseszerűség található ebben a szemet gyönyörködtető kötetben. Mind a háború utáni Oroszországban játszódik, az emberek szegények, csalódottak, kiábrándultak. Ebben a szörnyű világban is léteznek azonban apró kis csodák, és vannak még olyan szerencsések, akiket a családi szeretet kárpótolhat.
Talán csak annyi volt a problémám, hogy keveset kaptam. Egyrészt összesen hat rövidke történet, másrészt nem mindegyik volt különleges, csak a felétől kaptam valamit. Kedvencem Szögek címmel szerepelt, amit, - bevallom, - kicsit meg is könnyeztem. Ezen kívül A mormoló dédapó és A papírállatok is nagyon tetszett, de a maradék három számomra semmilyen volt. Kissé csalódott is voltam. Nem is feltétlenül értékelném jóra ezt a könyvet, ha nem lennének benne rajzok, és az illusztrátor nem Lakatos István lenne.
De a helyzet az, hogy a Történetek gyerekekről és felnőttekről tele van olyan rajzokkal, amiktől a mesék élni kezdenek. A figuráknak igazi ráncaik vannak, a ruhák kopása, a szakállak tömege megteremti a korabeli orosz hangulatot, és a szereplők szeméből valódi érzelem sugárzik.
"- ...Van itt rajta egy repedés - húzta végig kemény, hosszú körmét a repedés mentén. - Látod?
- Látom - válaszolt Dina suttogva. - És te? Nem vagy vak, ugye? Te is látod? Látsz?
A dédnagyapa odafordult hozzá, ránézett fátyolos szemeivel. Elmosolyodott.
- Hát, egy kicsit látok. De csak azt, ami nagyon fontos - válaszolta, majd újra mormolni kezdett valamit, ahogy szokta, érteni nem lehetett."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése