Az időhúzás királynője, avagy a legjobb Cecelia Ahern könyv

Cecelia Ahern : Ahol a szivárvány véget ér

2013
Athenaeum Kiadó
Fordító: Morcsányi Júlia
448 oldal
szórakoztató regény

"Az ember futhat, olyan gyorsan és olyan messzire, ahogy csak tud, de az igazság az, hogy bárhová fut, önmaga elől úgysem menekülhet."

Huh. Régóta vártam már egy könyvet, ami képes kizárni számomra a külvilágot, elröpíteni messzire, és feldobni egy kicsit. Annyit idegeskedtem mostanában, hogy igazán rám fért már egy kis kikapcsolódás, és bár a legutoljára olvasott Kundera könyv is szórakoztatott, de nem kapcsolt ki teljesen.

Nagyon sokat hallottam már korábban is az Ahol a szívárvány véget érről, hogy mennyire jó, és mindig figyelmeztettek, hogy mindenképp angolul olvassam. Végül csak a magyar verzió mellett döntöttem, és nem bántam meg. Bár az Ajándék című Ahern-könyv nem nagyon tetszett, ez egy igazán jól sikerült fordítás lett - vannak szóviccek, vissza-visszatérő kedves szófordulatok, és a karakterek stílusa is végig felismerhető, megszerethető-, és maga a történet is mérföldekkel jobb.

Az Ahol a szívárvány véget ér egy levélregény. Nem új találmány, láttunk már ilyet korábban is, de itt nagyon stílusosan haladunk a korral és a technológiával. Rosie és Alex legjobb barátok az iskolában, és még a padban elkezdenek levelezni. Ezt nem hagyják abba otthon sem, és ha nyaralni mennek, onnan is küldenek egymásnak üzenetet. És ahogy telnek múlnak az évek, mindkettő számítógépre vált, és suhannak az e-mailek nap mint nap. Sőt, a regény annyira modern, hogy még a Facebook is megjelenik benne, ahol már chatelni is tudnak főszereplőink.

Történetünk nem csak két szereplős ám, és nem is csak kettejük levelezéséből áll. A Rosie életét kísérő össze irat, üzenet, fontos számlák mind-mind megjelennek a könyvekben, így értesülhetünk az iskolai figyelmeztetőktől kezdve az esküvői meghívókon át a halálhírekig. A könyv nem csak ettől lesz szerethető és hiteles, hanem attól, ahogy az önállósodást, a számlákkal, lakás- és munkakereséssel kapcsolatos problémákat leírja. Ebben az élettörténetben nem minden fenékig tejfel, és ezt talán azért jó manapság olvasni, mert ettől talán kevésbé fogjuk sajnálni magunkat. 

Amit pedig külön szerettem, az a Rosie gyerekneveléssel kapcsolatos gondolkodásmódjában átment változás volt. A könyv egyik mondanivalója pedig, hogy ha valamit el akarunk mondani egy számunkra fontos embernek, akkor tegyük meg! Sokkal nagyobb gondokat okozunk azzal mindenkinek, ha magunkban tartjuk. Legyünk már kicsit bátrabbak! És könyörgöm, ha egy iszonyat fontos, vallomásokkal teli titkos levelet írunk valakinek, akkor azt ne a konyhaasztalán hagyjuk, hanem rakjuk legalább a farzsebébe, vagy esetleg a hm.... kezébe!!!
Én ilyen időhúzós, szerencsétlenkedős könyvet még nem nagyon láttam, de mégis, ezt igazán nagyon szerettem.

Ajánlom azoknak, akik szeretik az életszerű történeteket, amik éppen ezért kissé szomorkásak, sokszor idegesítőek, de ugyanannyiszor kacagtatóak, és persze azoknak is, akik vonzódnak a reménytelen romantikus történetekért. És persze minden Cecelia Ahern rajongónak!

"Köszönöm a macit, amit születésnapomra küldtetek. Medvének hívom. Apu teljesen magától találta ki ezt a nevet. Apu nagyon okos. Nagyon szeretem a medve fülét rágni, és mindenhová ráfolyatni a nyálamat, hogy amikor apu megöleli, az ő egész arca is tiszta nyál legyen. A kiságyamból is nagyon szeretem ám kihajítani Medvét, főleg az éjszaka közepén; ilyenkor addig ordítok, míg Apu vissza nem hozza nekem. Csak a mulatság kedvéért csinálom. Apunak nincs szüksége alvásra. Ő csak azért van itt, hogy etessen, és cserélje a pelusom."

Egy félresikerült tréfa

Milan Kundera : Tréfa

Európa Kiadó
2013
Eredeti megjelenés éve: 1967
Fordító: Rubin Péter
364 oldal
szépirodalom

Amikor még gimnazista voltam, és terveim között szerepelt a magyar szak a jó kis ELTE bölcsészkarán, elterveztem, kiktől fogok majd olvasni, és a listámon valahogy mindig szerepelt Kundera. Akkor még egy rövidke novellán kívül semmit nem olvastam tőle, mégis ilyen érzésem volt.

Azóta elvégeztem egy szakot az ELTE bölcsészkarán, bár nem a magyar szakot. Mégis kezembe került végre egy könyv tőle, és szerettem. És egyáltalán nem elvont, vagy nehéz nyelvezetű, mint ahogy képzeltem, hanem frappáns és életszagú.

A Tréfa egy nagyon szomorú és kissé kiábrándító történet, íme a fülszöveg:

Az ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódó történet főszereplője, Ludvik Jahn egyetemista képeslapot küld pártiskolára vezényelt menyasszonyának. A nyitott képeslapra írt, tréfásnak szánt mondataiért barátjának vélt évfolyamtársa feljelenti, s Ludvikot kizárják a pártból, eltávolítják az egyetemről. Ezzel nem csupán az érvényesülés lehetősége szűnik meg számára, hanem különböző megpróbáltatások is kezdetüket veszik. Végül Ludvik elhatározza, hogy bosszúból gonoszul megtréfálja álnok barátját, ám tréfája ismét visszájára fordul.

A regény nagyon erősek kifigurázza az adott kor politikáját, tehát a jó kis közép-kelet európiai szocializmust. A történet a második világháború után kezdődik, amikor a Párt még csak kialakulóban van. Végignézhetjük, ahogy egy fiatal, értelmes, szeretetre és szerelemre éhes egyetemista átalakul egy megtört, bizalmatlan, bosszúszomjas és szomorú férfivá. Persze, a könyv címe Tréfa, és az egész történet arra van kiélezve, hogy egy apróság milyen nagy dolgokhoz vezethet. De itt nem apróságokról van szó. Itt a szocializmust átitató kirekesztés, beskatulyázás, előítélet és szűklátókörűség uralkodik, és teszi tönkre főhősünk életét, ahogy tette tönkre ezrekét akkoriban.

Nem csak a történet, és a főszereplő karaktere érdekes, hanem a forma is. A cselekmény több szálon fut, a különböző főbb szereplők szemszögéből is megismerhetjük a történetet. Ez egy nagyon jó megoldás, mert így nem fogjuk azt érezni a végén, hogy egy ember nyafogását hallgattuk végig, és ki tudja, mikor színezte ki a történteket, hanem objektíven tudjuk szemlélni azt. A különböző fejezetekben nincs rögtön kimondva, melyik szereplő gondolatait, emlékeit olvassuk, így egy kissé meg kell mozgatni agyunkat. Ez az egyik tényezője annak, miért mondható a Tréfa modern regénynek.

Akit érdekel ez a korszak, a cseh - vagy általában a modern európai - irodalom, esetleg a pillangó-effektus, vagy csak egyszerűen Kundera-rajongó, és ez még kimaradt, azoknak nagyon ajánlom a Tréfát, nekem nagyon tetszett.

"Igen, ez így van: az emberek többsége kettős téves hiedelemmel csapja be magát: hisz (az emberek, dolgok, tettek, nemzetek) örökkévalóságában és (a tettek, tévedések, hibák, sérelmek) jóvátehetőségében. Mindkét hiedelem hamis. A valóságban éppen fordítva van: minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. A jóvátétel (bosszú és megbocsátás) szerepét a feledés veszi át. Senki sem teszi jóvá a megtörtént sérelmeket, de minden sérelem feledésbe merül."