Márai Sándor : Boros könyv
2012
164 oldal
illusztrációk: Kő Boldizsár
életbölcsességek
"Két napon át semmi bor. Nagyszerűen érzem magam. Kitűnő dolog nem inni bort. Csak egy jobb van, bort inni."
Kissé félve vallom be, hogy eddig Márai-szűz voltam. A neves író kedvelői biztos úgy gondolják, hogy nem egy olyan könyvvel kéne kezdenem, ami a bölcsességeit, többi könyvének idézeteit foglalja magában, de azt hiszem, a végeredmény a fontos: akarok még Márait!
Ez a férfi olyan hangulatot, közeget tudott teremteni, ami él. Amibe belefeledkezem, beletemetkezem, és szívesen merengek el benne. Van ebben a könyvben számos idézet a Szindbád hazamegy, a Bébi vagy az első szerelem, a Föld, föld!... című művein kívül a Naplóiból, és szinte mindenből, amit írt. Nem meglepő, a bor mint téma, szereplő, díszítő elem, valahogy mindig előkerül, ha tollat fog.
Ezt a könyvecskét egyébként már régóta olvasgatom, nem mindig sorrendben, van, amikor kezembe veszem, és egy-egy rövid idézetet elolvasok belőle, és előfordult az is, az a tökéletes eset, amikor egy pohár finom borral (félédes sárgamuskotály) ültem le, és vettem kezembe a Boros könyvet, hogy a hosszabb-rövidebb anekdotákat igazán át tudjam érezni. Nem volt nehéz. Zavarba ejtő volt azonban, hogy decemberben írtam a Nagy Macskajajkönyvről, az 1001 koktélról, és a tilalom ideje alatti szeszfőzők könyvéről, a Fékezhetetlenről. Ezt a kis bejegyzést még megejtem, aztán visszatérek egy időre a józan regényekhez, hogy ne kelljen megváltoztatnom a blog műfaját...
A Boros könyvnek nem csak az írott tartalma ragadott magával, de a rajzok is tökéletesen illeszkedtek bele, Kő Boldizsár illusztrációi belül is, kívül is szemgyönyörködtetőek. (Csak ne lenne annyi fehér azon a csodás borítón... féltem kivinni az utcára)
Küllemét és tartalmát tekintve a Boros könyv tökéletes ajándék egy borkedvelő barátunk számára, és nagy eséllyel nem az lesz a sorsa, mint a többi ajándékkönyvnek, hogy egy poros polcon végzi. Ha kíváncsiságból kinyitja barátunk a könyvet, és a közepén elolvas egy pár soros idézetet, ami megmosolyogtatja, elgondolkodtatja őt, a következő lépésként kiválaszt egy finom száraz vöröset, megtölt vele egy poharat, elhelyezkedik kényelmesen, és belemerül Márai világába, ahol a bor szent, és kutya helyett pedig a legjobb barátunk.
"Ahogy a jó csapos fél kézzel önti a háromdecis üvegbe a bort, a másik
kezével hozzácsapja a megfelelő adag szódát: ez a titok, melyhez csak
szakember ért. Sok kocsmározó ember otthonülő maradt volt
Magyarországon, ha a fröccs titkát magánember is elsajátíthatná. De ez
lehetetlen, sajnos."
