Hogy ha kérdi bárki, nos: nincs jobb, mint a villamos!

Erdős Virág : Négyeshatos

2014

Magvető Kiadó

104 oldal

rajzos versek-mesék gyerekeknek

Erdős Virágot nem csak azért szeretem, mert kreatív, ötletes, és mert a legtöbb sora megmosolyogtat. Azért is szeretem, mert nagyon közel áll hozzám az értékítélete, ahogy a világot látja. Mindig magamra találok a felnőtteknek szóló verseiben, bólogatok magamban mélyen, és szeretem az őszinteségét és az erejét.

Erdős Virág nagyon bevállalós és bátor női író: rengeteg író-olvasó találkozója van, felolvas, fellép olyan zenészekkel, akik megzenésítették a verseit, kicsit vokálozik is velük, sőt ő maga is énekli verseit. Ezek közül itt lehet meghallgatni párat. 

Van még egy érdekes kezdeményezése a szerzőnek, a Facebookon indította el a Kéziratgyárat, ezzel a szöveggel: "Aki szabad és független alkotónak (írónak, költőnek, dalszövegírónak, könyvillusztrátornak stb.) tekinti magát, és a kulturális mecenatúra jelenlegi körülményei között is rendületlenül írni, rajzolni, alkotni szeretne." A szöveg még folytatódik, és nagyon érdekes, a feltöltött versek pedig színesek és érdekesek, szóval érdemes megnézni ezt az oldalt is.

A Négyeshatos című verseskötetben 8 vers, 1 verscsokor és 1 mese található. A verseket pedig a szerző rajzai veszik körül, vagy éppen belül. Erdős Virág nem grafikus, nem is festőművész, de rajzai aranyosak, színesek, igényesek, figyelemfelkeltőek, és ez a legjobb példája annak, amikor az író tudja legjobban, hova milyen rajzocska kell, vagy éppen melyik betűnek állna jól egy hosszúkás orr. A szöveghez visszatérve, nekem legkevésbé a Bódvaszilvas felett az ég című verscsokor tetszett, ezekben túl sok olyan belsősnek vélt utalás volt, amit nem értettem, viszont a többi vers mind elvarázsolt. Tartalmi szempontból kedvenceim A reggel, a Szuvenír és a Pesti mese voltak, de akadt ebben a kötetben jó pár formabontó, játékos, különleges vers. Nagyon ötletes volt a Négyeshatos is, aminek nagy részét villamosok ablakában olvashatjuk, még izgalmasabb volt azonban a vers kezdete, amit spirál formában íródott, így amikor olvasni akartam, forgatni kellett a könyvet. Rögtön az jutott eszembe, milyen vicces lenne, ha most a villamoson ülnék.

Ha volt velem valaki a szobában, amikor ezt a könyvet olvastam, akkor kipróbáltam, milyen, ha hangosan olvasom. Gyerekversek esetében nálam ez az egyik szűrő:

ha nehezen tudom rímelősen olvasni, vagy tele van enjambement-okkal (áthajlásokkal), és bután olvasom a mondatokat, mert nem veszem észre, akkor az nem olyan vers, amit később szívesen olvasnék fel a gyerekemnek.

A Négyeshatosban viszont csupa olyan vers volt, ami dallamos, könnyen érthető, kedves, néhol egy-egy viccel és sok-sok tanulsággal megspékelve, úgyhogy ezt a könyvet megtartom, és beteszem a Janikovszkyk mellé.

"Akármilyen büdös-sáros

mégiscsak jó hely

a város!

Nem kell ide-

oda futni bárhová el lehet

jutni 

Kész kaland az életed

ha nincs nálad a

bérleted! 

Akinek bejön a retró,

tessék annak ott a

metró!"

Milan Kundera : Azonosság

Milan Kundera : Azonosság

2014

Európa Könyvkiadó

fordító: N. Kiss Zsuzsa

120 oldal

kortárs szépirodalom

Fülszöveg: "A XXI. század küszöbén a párizsi illetőségű, konszolidált pár életének intim momentumait sem hagyják érintetlenül a nagy sorskérdések, életükbe beszüremkedik az apokaliptikus előérzet, a szorongás, a kiábrándultság. Vajon mi riasztóbb, hogy az ember javíthatatlan, vagy hogy ki tud bújni a bőréből, a továbbélés zálogaképpen? A Magyarországon igen közkedvelt szerzőnek ez a „kamaradarab”-ja a Lassúság után a második mű abból a regényciklusból, amelyet Kundera franciául írt."

Bár az Azonosság egy 120 oldalas könyv, még csak nem is kisbetűs, mégsem lehet vele olyan gyorsan haladni. Nekem néha meg kellett állnom emésztgetni az olvasottakat. Látszólag egy boldog és szerelmes pár életébe nyerhetünk bepillantást. A nőt, Chantalt egy súlyos trauma érte múltjában, elvált férjétől, és végre rátalált nagy szerelmére, Jean-Marc pedig nem is érti, hogy lehet ennyire szerencsés. 

És mégis: egyik napról a másikra minden megváltozik kettőjük közt. Beékelődik közéjük a bizalmatlanság, a kisebb hazugságok, a féltékenykedés és a gyanú. Ami igazán szerethető benne, hogy mindkét nem szemszögéből megismerhetjük a történetet, mindkettejük gyengeségeit láthatjuk, és azt is, hogyan rontják el, hol gondolnak túl sokat egy-egy mondat mögé. 

Nagyon jót mosolyogtam a következő idézeten, mert ez a téma többször is előjött gimnazista, majd később egyetemista korunkban. Sokat vitatkoztunk róla, de mi pont az ellenkezőjére jutottunk lányként, mint Chantal. Ha ezt a könyvet akkoriban olvastam volna, biztos idegeskedtem volna, és eltiltottam volna a fiúkat ettől a könyvtől.

"– A barátság nem a nők problémája. 

– Hogy érted ezt? 

– Ahogy mondom. A barátság férfi-problematika. Az ő romantikájuk. Nem a miénk."

Álom, gondolat, vágyképek vagy valóság? Néha én is összekeverem. Féltékenykedés, titkolózás, taktikázás, füllentés, a másik eltaszítása: férfi és női módszerek. Számomra ez a könyv annyit mondott: ne tedd ezeket. Ne nézz a dolgok mögé, ne gondolkozd túl, csak élvezd, ha szerelmes vagy, és ha az a valaki viszont szeret.

Kiknek ajánlom?

• Milan Kundera rajongóinak
• azoknak, akik még nem olvastak Kunderától semmit -1929 óta velünk van az író, illene már megismerkedni a művészetével :) 
• akiket igazán foglalkoztat a női és férfi lélek közti különbségek
• akik szeretik a félreértéseken alapuló szerelmi drámákat

"– Ha ketten szeretik egymást magukra maradva, a világtól elzárkózva, az nagyon szép. De miből táplálkoznak akkor a bizalmas együttléteik? Bármennyire megvetendő a világ, szükségük van rá, hogy szólni tudjanak egymáshoz. 

– Hallgathatnak is. 

– Mint azok ketten odaát? – nevet Jean-Marc. – Jaj, ne, a némaság a szerelem halála."

Lángh Júlia : Macskák és férfiak

Lángh Júlia : Macskák és férfiak

2014
Magvető Kiadó
204 oldal
kortárs szépirodalom

Csonkított fülszöveg: "Hármaskönyvet tart kezében a kedves olvasó: egy időskori szenvedélyről valló naplót, egy változatos férfiportré-sorozatot és egy macskakönyvet, amelynek cirmos főszereplője szolidárisan együtt öregszik a gazdájával. 

Milyen egy macska? Milyenek a férfiak? Ki vagyok én? Az Egy budai úrilány szerzőjének új könyvét a kíváncsiság mozgatja, a féktelen megismerési vágy, amely nélkül lehet ugyan élni, de – legalább is szerzőnk szerint – nem biztos, hogy érdemes."

Az nem volt kérdéses, hogy egy könyv, aminek ilyen címe van, a kezembe fog-e kerülni. Egyrészt macskabuz... szóval macskarajongó vagyok (két házi cirmos büszke gazdája), másrészt imádom a férfiakat (najó csak egyet, de őt nagyon). Az írónőt viszont sajnos nem ismertem. Lenyomoztam hát, és megtudtam, hogy egy a hetvenes éveiben járó hölgyről van szó, így picit megijedtem, hogy akkor én most egy "macskás néni ódivatú" gondolatait fogom olvasni. Nagyon nem ez történt.

Az elbeszélő azt mondja a könyvről, hogy önéletrajzi, és igaz-nem igaz, én elhittem neki. És irigylem a szerzőt az életéért. Élt Franciaországban, Afrikában, Németországban, Magyarországon; falta a férfiakat, ahogy csak tudta, de volt férje és lett családja is, gyerekei. A cicákról nem is beszélve. :)

És nagyon belevaló nőci volt, kipróbált mindent, nyitott az új dolgok felé. Nagyon izgalmas lehetett a szexuális forradalom korszaka, főleg Párizsban, a szerző leírása alapján legszívesebben oda és akkorra utaznék vissza, ha lehetne időben utazni.

A könyv nagyon olvasmányos, és rövid. Én tengerparton olvastam, oda tökéletesen illett. De nem ponyva, nem túl könnyű olvasmány, mégis kellemes. Én négy felé bontanám a könyvet. Egyrészt mesélt a régi kapcsolatairól, nekem talán ez a szál volt a kedvencem, főleg amikor kiderült, hogy az elbeszélő soha nem volt konzervatív. A második szál az utolsó szerelmének a leírása, kezdetekről a vége utánig. Ezt is nagyon érdekes volt olvasni, ez már nem a régi bolondos, szabad szellemű lányról szólt, hanem egy sokkal inkább sündisznóként működő idősödő hölgyről, aki - bár mindig laza és természetes volt, - idős korára kezd el taktikázni egy férfival szemben, aki nem is illik hozzá. Harmadik szálként venném azt, hogy mindig leírta az álmait. Amik persze nagyon sokat mondóak voltak, engem mégis untattak. Arra kellett rájönnöm, hogy nagyon szeretem elmesélni én is az álmaimat másoknak, de abba fogom hagyni, mert szerintem más álmát hallgatni nem izgalmas. És a negyedik szál, végre: a cicák.

A cicáival való kapcsolatát annyira érzékletesen, néha kissé szimbolikusan és kedvesen írta le, hogy nagyon sokszor elhomályosodott a látásom, és rettentően hiányozni kezdtek a cicáim, akiktől 1200 kilométernyire voltam.

Sokan viccelődtek már azzal, hogy egyszer macskás néni lesz belőlem, és mindenki értette, hogy ez egy gúnyos beszólás, mégis ezután a könyv után úgy érzem, ilyen múlttal szívesen lennék idős koromra macskás néni.

"Már nem tudtunk egymással beszélgetni, ő elrepült a szélsőségek felé egy akkoriban feltörekvő párt nagyokat mondott a magyar igazságról, és az én esendő barátnőm elhitte, hogy az az igazság tényleg az igazságot jelenti. Ezután már nem volt mit beszélnünk egymással. Azaz biztosan lehetett volna, ha csak fecsegünk, és kikerüljük a fő témát, a hovatartozásunkat. De azt nem lehet. Ha nincs közös alap, nincs miről beszélni."

R.I.P. Daniel Keyes

Daniel Keyes : Jóslatok az őrültek házából

2014
Alexandra Kiadó
Fordító: Varga-Sabján Dóra
368 oldal
pszichológiai krimi

Talán túlzok, de szerintem nincs olyan könyvszerető ember, aki a Virágot Algernonnak elolvasása után ne szeretne bele Daniel Keyes stílusába, és ne gondolná azt, hogy ez az író zseni.

Én is rajongtam Keyes-ért 13 éves korom óta, valahogy mégsem jutottam el odáig, hogy elolvassam a többi könyvét, pedig egy-kettő már régóta vár rá a polcomon.

2014. június 15-én hunyt el Daniel Keyes. És az Alexandra Kiadó pont most adta ki legfrissebb, és ha jól tudom, utolsó regényét, úgyhogy én ezzel a blogbejegyzéssel szeretném leróni tiszteletemet az író előtt.

Fülszöveg:

Raven Slade gyakran megfordul apja elmegyógyintézetében – a borderline személyiségzavarral küzdő lány épp lábadozik legutóbbi öngyilkossági kísérlete után, és keresi a visszautat a valóságba. 

Raven folyamatosan küzd érzelmeinek törékenységével és a világ mozaikokra hulló követhetetlenségével, a véletlennek köszönhetően azonban egy olyan titok terhét is cipelnie kell, amely rossz fülekbe jutva katasztrofálisabb következményekkel járna, mint az ikertornyok elleni támadás. 

A görög N17 terrorcsoport, az Iráni Népi Mudzsahedek és az FBI versenyt fut egymással, hogy megkaparintsák a lány tudatalattijában rekedt terrorakciótervet. 
Amíg mindenki a rejtélybe kódolt üzenet megfejtésén dolgozik, Raven az iszlám hit és a görög mítoszok világába téved, és saját fojtogató emlékei sötétjében tapogatózik. Vajon sikerül-e megtalálni a kulcsot, amely felszínre hozhatná az eltemetett információt, mielőtt túl késő lenne?

A Virágot Algernonnak szerzője csaknem harminc évvel első regényének megírása után ebben az izgalmas pszichológiai thrillerben is az elme titkait kutatja.

Nekem már a cím is izgalmasnak tűnt, de miután elolvastam a bevezetőt az N17-ről és a MEK-ről (Iráni Népi Mudzsahedek), és kiderült, hogy egy olyan fikciós krimit fogok olvasni, ami létező terrorszervezetekről szól, nem akartam lerakni többet a könyvet. Ráadásul a fejezetek nagyon rövidek, és az teszi még inkább olvasmányossá, hogy úgy ugrálunk térben és a szereplők között, hogy mindig képben tudunk maradni, nem zavarodunk össze amiatt, hogy elfelejtjük, ki kicsoda.

Nagyon szép és igényes a kiadás is, és a fordítás is nagyon jól sikerült. Én sokat rágtam a körmöm, amíg olvastam, mert iszonyat izgalmas könyv. Bár a főszereplő, Raven, néha idegesítően viselkedik, de az összes bolondságát el lehet nézni valakinek, akinek a személyiségzavara mögött rossz emlékek húzódnak meg a múltjából. A beszélő név használata nagyon ötletes volt: a könyvben megjelenő hollók, mint a halál hírnökei... tetszett ez az elgondolás, és ahogy megjelent a könyv különböző szakaszaiban.

Tökéletes a regény szerkezete, és a ritmus, ahogyan adagolja az információkat az elbeszélő. Kis késleltetéssel, de még pont időben tudunk meg minden kiegészítő sztorit, ami által a főbb karaktereket más színben láthatjuk.

Engem eddig annyira nem érdekeltek a terror mozgalmak, strucc hozzáállással úgy gondoltam, jobb nem tudni róluk, de a Jóslatok az őrültek házából elolvasása után hosszas keresgélésbe kezdtem, utána olvastam, hogy vajon mi lehet igaz a könyvből és mi nem, és persze a könyv fikció; mégis: ezek a csoportok tényleg működnek, és ha kicsit is olyanok, mint a  könyvben, akkor én félek. 

Nők, akik elválnak férjüktől és eldobják maguktól gyereküket, csak hogy tagjai lehessenek egy terrorista csoportnak, ahol az az elfogadott, hogy a hitehagyottakat megerőszakolják a férfiak és megkövezik majd élve eltemetik? Hogy ilyen létezik a 21. században? Felkavaró. 

Viszont arról fogalmam nincs, mit gondoljak most Amerikáról, de hogy a külpolitikájukról jót nem tudok gondolni, az is biztos.

Visszatérve a könyvre: nem tudok benne semmit sem kritizálni, egy rossz szavam nincs rá. Imádtam. És nagyon örülök, hogy végre olvastam idén egy olyan könyvet, ami katarzis élményt okozott. Ilyen könyveket még! És akkor most előrébb hozom a listámon az Ötödik Sallyt.

Kiknek ajánlom?

• Akiket érdekel a pszichológia, és a súlyos pszichiátriai esetek
• Nemzetközi tanulmányok hallgatóknak, és mindenkinek, aki érdeklődik a világ aktuálpolitikája iránt 
• Akit érdekel a görög mitológia és a rejtélyek
• és MINDENKINEK!