Öngyilkos gondolatok

Gayle Forman : Itt voltam

2015
Ciceró Kiadó
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti mű: Gayle Forman: I Was Here
280 oldal 
kortárs ifjúsági regény

„De te miért olvasol társaságban?” – hangzott el ma a nővérem szájából a családi kirándulásra menet az autóban. Most erre mit lehet válaszolni, ha az ember egy Gayle Forman könyvet olvas? Azért, mert nem lehet letenni, nem én tehetek róla! 

Ha valakinek még nem ismerős Gayle Forman neve, annak elárulom, hogy ő írta a Ha maradnék (If I Stay) című könyvet, ami tökéletes könnycsatorna tisztító eszköz, ugyanis sem a könyvet, sem a belőle készült filmet nem lehet száraz szemmel végig bírni. Az írónőnek nagyon jó érzéke van a témaválasztáshoz, nem felszínes tucatkönyveket ír, hanem megpróbálja megkapirgálni a fontos tabutémák kérgét, és az alá hatolva, az igazán mély rétegeiből - egy megható és tanulságos történeten keresztül - bemutatni a kérdéses probléma minden szegmensét.

Az Itt voltam című regényében ez a fontos, de nem túl divatos téma az öngyilkosság.

Fülszöveg:

"Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában. 

Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott."

Örülök, hogy elolvastam az Itt voltamot, mert eddig nem csak távol állt tőlem az öngyilkosság és a depresszió, de nagyon nehezen tudtam megérteni azokat az embereket, akiknek közül volt valamelyikhez. Ez a könyv segített, most már talán kicsit jobban értem őket, vagy legalábbis eltűnt belőlem az előítélet. 

Bárcsak minden tinikönyv elérné ezt a színvonalat, és hasonló értéket képviselne. Csak azért nem kapott 10 szmájlit, mert néha voltak benne nagyon didaktikus, nyálas mondatok-gondolatok, és valljuk be, én meg már nem vagyok tini, akinek ez nem biztos, hogy feltűnik.

Ajánlom azoknak, akik:

• szeretik az igényes ifjúsági regényeket, mint az Egy különc srác feljegyzései, a Zabhegyező, Tizenhárom okom volt...
• akiket foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, vagy érdeklik azok az emberek, akiket foglalkoztat
• akinek van egy szabad délutánja, amikor mindent mást ki akar zárni a fejéből
• és persze Gayle Forman rajongóinak, nekik kötelező!

"Néha úgy érzem, ha nem ismerem meg Meget, soha nem tudom meg, milyen egy normális család.

Elhallgatok, mert minden emlék, ami Garciáékhoz fűz, minden film, amelyet a kopott családi heverőn együtt néztünk meg, minden színdarab, amelyben Scottie-ra is osztottunk szerepet, minden éjszakázás a tábortűz mellett - mindez hirtelen melegséggel tölt el. De. Mindig ott van a de."