Öngyilkos gondolatok

Gayle Forman : Itt voltam

2015
Ciceró Kiadó
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti mű: Gayle Forman: I Was Here
280 oldal 
kortárs ifjúsági regény

„De te miért olvasol társaságban?” – hangzott el ma a nővérem szájából a családi kirándulásra menet az autóban. Most erre mit lehet válaszolni, ha az ember egy Gayle Forman könyvet olvas? Azért, mert nem lehet letenni, nem én tehetek róla! 

Ha valakinek még nem ismerős Gayle Forman neve, annak elárulom, hogy ő írta a Ha maradnék (If I Stay) című könyvet, ami tökéletes könnycsatorna tisztító eszköz, ugyanis sem a könyvet, sem a belőle készült filmet nem lehet száraz szemmel végig bírni. Az írónőnek nagyon jó érzéke van a témaválasztáshoz, nem felszínes tucatkönyveket ír, hanem megpróbálja megkapirgálni a fontos tabutémák kérgét, és az alá hatolva, az igazán mély rétegeiből - egy megható és tanulságos történeten keresztül - bemutatni a kérdéses probléma minden szegmensét.

Az Itt voltam című regényében ez a fontos, de nem túl divatos téma az öngyilkosság.

Fülszöveg:

"Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában. 

Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott."

Örülök, hogy elolvastam az Itt voltamot, mert eddig nem csak távol állt tőlem az öngyilkosság és a depresszió, de nagyon nehezen tudtam megérteni azokat az embereket, akiknek közül volt valamelyikhez. Ez a könyv segített, most már talán kicsit jobban értem őket, vagy legalábbis eltűnt belőlem az előítélet. 

Bárcsak minden tinikönyv elérné ezt a színvonalat, és hasonló értéket képviselne. Csak azért nem kapott 10 szmájlit, mert néha voltak benne nagyon didaktikus, nyálas mondatok-gondolatok, és valljuk be, én meg már nem vagyok tini, akinek ez nem biztos, hogy feltűnik.

Ajánlom azoknak, akik:

• szeretik az igényes ifjúsági regényeket, mint az Egy különc srác feljegyzései, a Zabhegyező, Tizenhárom okom volt...
• akiket foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, vagy érdeklik azok az emberek, akiket foglalkoztat
• akinek van egy szabad délutánja, amikor mindent mást ki akar zárni a fejéből
• és persze Gayle Forman rajongóinak, nekik kötelező!

"Néha úgy érzem, ha nem ismerem meg Meget, soha nem tudom meg, milyen egy normális család.

Elhallgatok, mert minden emlék, ami Garciáékhoz fűz, minden film, amelyet a kopott családi heverőn együtt néztünk meg, minden színdarab, amelyben Scottie-ra is osztottunk szerepet, minden éjszakázás a tábortűz mellett - mindez hirtelen melegséggel tölt el. De. Mindig ott van a de."

9 csillagos szeptemberi olvasmányaim

Véget ért a nyár, így minden ismerősöm visszament a suliba vagy a munkahelyére, és csak én maradtam egyedül a sok szabadidőmmel mint friss diplomás munkakereső. Így végre jutott időm a könyvekre is, viszont hosszú posztok helyett most rövid véleményeket írok csak mindegyikről.

Bret Easton Ellis : Holdpark

2008
Európa Könyvkiadó
fordította: M. Nagy Miklós
504 oldal
kortárs posztmodern thriller

Bret Easton Ellis mindig is a kedvenc íróim közé tartozott, úgyhogy ideje behoznom a lemaradásom, mert még három regényét nem olvastam. A Holdpark egy baromi érdekes regény. Aki már ismeri az író stílusát, érdeklődési körét, mint én, annak lehet egy sejtése, nagyjából mit fog olvasni. Teljesen téved.

Ami megmarad belőle: a pia, a drog, a felelőtlenség és a bulik meg a csajozás. De amit eddig nem ismerhettünk: úgy kezdi a regényt, mintha önéletrajzi ihletésű lenne. Mintha róla szólna, ez történt volna vele az elmúlt években. És aztán csupa szörnyű dolgot tesz. Az olvasó pedig egy pillanatra még be is dőlhet. Aztán nagyon lassan összeáll a kép, hogy ez egy nagyon furcsa fikció, amivel valójában a kortársai krimi, thriller és horror műveiről állít paródiát. Nem olyan ez, mint Bret Easton Ellis eddigi művei, de lebilincselően izgalmas és posztmodern, az elbeszélő "Bret" pedig egyszerre imádni való és egy hatalmas rohadék.

Gayle Forman : Ha maradnék

2011

Ciceró Kiadó

fordította: Rudolf Anna

258 oldal

ifjúsági regény

Ezt a könyvet azért vettem a kezembe, mert a moly.hu-n nagyon dicsérték, és ráadásul film is készül belőle. Mindig szeretem összehasonlítani a regényt a filmmel, de sajnos még nem sikerült ezt megnéznem moziban (és félek, hogy rosszul sikerül az adaptáció). Én szerencsésnek mondhatom magam, teljes a családom, nem veszítettem el még senkit a legközelebbiek közül, és a közeljövőben remélhetően (biztos!) nem is fogok. Éppen ezért nem szakít fel sebeket bennem, ha egy ilyen témájú könyvet olvasok, mégis teljesen kiakaszt. A Ha maradnék közben nagyon sokat könnyeztem. Mia, a tehetséges csellós lány elveszíti az egész családját egy szerencsétlen autóbalesetben. Csak ő marad, ő is kómában. Van egy legjobb barátnője, egy jóképű, menő zenész barátja, aki imádja őt, és a családja is hatalmas, számos rokon várja, hogy felébredjen, mégis neki kell döntenie egyedül: akarja-e folytatni. Első gondolatom persze az volt, hogy persze, hogy folytatni kell, az élet ajándék, ki kell használni, amíg lehet, és biztos a szülei is örülnének, ha legalább ő túlélné. De ha belegondolok, hogy ez a lány még kiskorú, és egyik napról a másikra egy üres házba kell hazamennie, ahol már anyukája, apukája nem fogja várni, és még a kisöccsét sem láthatja soha többé... hát valóban nehéz döntés. A Ha maradnék egy izgalmas szerkezetű könyv, ami egy nagyon szomorú témát taglal, és bárkihez szól: tinihez, felnőtthöz egyaránt. Talán nem lépi át a giccs határát, de az biztos, hogy nagyon megható és szomorú, úgyhogy aki érzékeny a témára, annak csak óvatosan!

Veronica Roth : A beavatott; A lázadó

2012; 2013

Ciceró

Fordította: Logos

432 oldal

ifjúsági utópia

A szeptemberbe még Veronica Roth tini utópia trilógiájának első két része fért bele, amik  - bár ugyanarra a sémára épülnek, mint az Éhezők Viadala, - nagyon tetszettek. A második résznél jöttem rá, hogy itt nem csak Hunger Games van, de van ebben egy jókora adag Burok és Az emlékek őre is. Arról nem beszélve, hogy természetesen a klasszikusoktól vették az alapokat, mint 1984, Legyek ura, és a többi. Izgalmas a két könyv, tartogat újat az olvasó számára, de főleg tiniknek ajánlom nagyon.

Ha elolvastam a harmadik kötetet is, akkor írok egy összefoglaló posztot róluk. Nagyon remélem, hogy ez minél hamarabb meg fog történni, mert már kezdek függővé válni.