Justin Torres : Mi állatok

Justin Torres : Mi, állatok

2014

Európa Kiadó

fordító: Vághy László

192 oldal

kortárs amerikai regény

"Senki más nem bírta ilyen sokáig a szemhéján tartani a könnyeit, mint Anya; voltak napok, amikor órákon át így mászkált, kövér könnycseppekkel a szemében, és nem hagyta őket leesni." 

Amikor anyukám nyomta a kezembe a könyvet, miszerint ez egy szörnyűséges történet, rögtön tudtam, hogy én szeretni fogom. Így volt ez anno a Tajtékos napokkal vagy a Nyugalommal is. Mindenesetre aki Émile Ajar Előttem az élet című könyvét nem nagyon kedvelte a stílusa, atmoszférája miatt, az a Mi, állatokat se fogja szeretni.

Fülszöveg:

A regény középpontjában a család áll, annak minden szépségével és szörnyűségével együtt – vagyis egy család, az író-narrátoré: a Puerto Ricó-i apa és a fehér anya szinte még maguk is gyerekek, de már van három fiuk, akikkel egyik napról a másikra élnek, kegyetlen, követelőző, viharos szeretetben. A fiúk vadulnak, csavarognak, szilaj játékokban dolgozzák fel sérelmeiket, és ugyanezt teszik a kamasz szülők is. Az apa időnként eltűnik, kétségbeesésbe taszítva az otthon maradottakat, de csak hogy aztán újra előkerüljön, és újrakezdődjön a vérre menő játék meg a harc…

Justin Torres első regénye a Mi, állatok, ami rögtön be is zsebelt jó pár fontos díjat Amerikában, és én nagyon boldog vagyok, hogy az Európa Kiadó lefordította és behozta a könyvet Magyarországra, mert különben halvány esélye se lett volna, hogy én rátaláljak. Az pedig nagy kár lett volna. A könyv elég erősen önéletrajzi ihletésű, meglehetősen nagy port is kavart odaát, de Michael Cunningham szerette (mi pedig szeretjük Michael Cunningham-et, ergó...!?), és akinek még ez sem elég: 2011-ben Torrest választotta a Salon.com a legszexibb férfinak (csak ebből az okból lejjebb mutatunk róla még egy képet).

Bár ez egy rövid, egyszerű nyelvezetű könyv, mégsem könnyen fogyasztható. Ez a párosítás viszont nagyon is jól áll ennek a történetnek, családnak és korszaknak.

A Puerto Ricó-i családban egyszerre van meg minden, amire vágyunk: játékosság, szeretet, szenvedély és fiatalság; és ezzel egy időben minden, amitől rettegünk: pénztelenség, gyűlölet, a jövőkép hiánya, félelem, erőszak és túl sok alkohol.

A rövid, pár oldalas - egymáshoz csak lazán kapcsolódó - epizódok fantasztikus érzékiséggel és brutalitással mutatják be ennek a furcsa családnak a sorsát. A három gyerek korai játszadozásai idővel kamaszos lázadássá válik, bárhogy is könyörög a fiatal anya legkisebb fiának, hogy az maradjon meg hat évesnek, mert utána már minden gyerek elfordul a szüleitől, és minden megromlik. Hogy a könyv befejezését, végkimenetelét ki hogyan értelmezi, az már más kérdés. Én egyrészt tökéletesen megértem, miért is lehet megosztó ez a könyv sokak számára (a vége "csattanó" sokaknál kiverheti a biztosítékot), másrészt nekem pont azért tetszett nagyon ez a könyv, mert zseniálisan vezette végig a szálakat, és számomra nem volt meglepő egyik sors alakulása sem. Az már más kérdés, hogy talán feleslegesen drukkoltam.

A könyvet ajánlom mindenkinek, aki:

• szereti a szókimondó és nyers fogalmazásmódot
• odáig van a latin-amerikai temperamentumért
• szereti, ha az emberi fajt kicsit kritikus és cinikus szemmel nézik

"Ott volt apus valahol, egy másik készüléknél, egy telefonfülkében, vagy valaki másnak az ágya szélén, részegen vagy józanon, és lárma és forróság van körülötte, vagy hideg volt és egyedül volt, vagy mások is voltak ott, mindenesetre minden egyes csörgés hazahozta, idehozta őt közénk. A csörgés hangszíne is változott, kétségbeesettből vádló lett, aztán lassú és bánatos, majd olyan, mint a szívverés, majd maga volt az örökkévalóság - mindig is csörgött, és ítéletnapig csörögni fog -, majd a vészharang dermesztő kongásba csapott át."