1. Nyereményjáték eredményhirdetés!

Ééés meg is van az első könyv nyerős játékom szerencsés nyertese (a kép a sorsolásról jobbra látható, kattintással nagyoítható), aki pedig nem más, mint:

Vantana M. Forest

A nyertessel fel is veszem máris a kapcsolatot e-mailben, és pár napon belül érkezik a következő nyereményjáték, figyeljétek!

Addig is megjegyezném, hogy Géczi János Bunkerrajzoló című könyve, ami a Vad Fruttikos Likó Marcellről szól, egyszerűen fantasztikus, a 60. oldalig már kétszer könnyeztem rajta, aki szereti a zenekart, mindenképp olvassa el!

Update:

Mivel az eredeti nyertes nem válaszolt sehol sem, ezért újat sorsoltam, és most Elhaym lett a szerencsés kiválasztott, vele felveszem a kapcsolatot rövid időn belül, és jön a második fele a nyári tervezett olvasmánylistámnak nyereményjátékkal egybekötve!

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 1.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 1.

Mások is írtak ilyen listákat, amik nagyon megtetszettek nekem, és mivel én is imádok listákat gyártani, és idén nyárra komoly terveim vannak, ezért közzé teszem, miket szeretnék elolvasni.

Ez az első 5 könyv, a következő posztban a másik 5 könyvet fogom bemutatni, és ott is lesz nyereményjáték.

Bizony van köztük pár, amit kicsit szégyellek, hogy még nem olvastam, ezért azt a kérdés tenném fel nektek, hogy nektek melyik ez a könyv? Amit már évek óta el akartok olvasni, valójában nagyon híres, és közkedvelt is, esetleg már előfordult az is, hogy valahol lazán azt mondtátok, hogy persze, hogy olvastátok, ki ne olvasta volna...? Vagy talán már meg is utáltátok a könyvet, amiért még nem sikerült elolvasnotok? Szóval várom a hozzászólásokat, és a válaszadók között kisorsolom Agatha Christie A nagy négyes című könyvét. (amiket itt kisorsolok, mind a saját, egyszer olvasott példányaim)

Aldous Huxley: Szép új világ

Imádom a disztópiákat, meg mindenféle utópisztikus történetet, erre pont ezt hagytam ki eddig? Ne tudjátok meg, milyen régóta van a várólistámon... Ráadásul tudom, hogy tetszeni fog.

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita

Na igen, ez meg egy másik kultkönyv, ami nekem eddig kimaradt. Nem volt kötelező olvasmány, magamtól meg nem vettem le a polcról. De idén végre ezzel is végezni akarok, és remélem, szeretni fogom.

Gayle Forman: Csak egy nap

Sok nehezebb, komolyabb olvasmány van a nyári listámon, így kell közé pár könnyedebb. Gayle Formant meg egyszerűen imádom. A Ha maradnék, a Hová tűntél és az Itt voltam is nagyon tetszett, szóval tengerpartra biztos, hogy viszek tőle egy könyvet.

Robert Merle: Védett férfiak

Az én top 3 listámon Merle rajta van, és mégis hatalmas hiányosságaim vannak vele kapcsolatban, ráadásul ez a könyv témája miatt is nagyon érdekel, imádom ezeket a fura, futurisztikus és utópisztikus helyzeteket, amiket teremteni tud. 

Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Nick Hornby a Vájtfülűek brancsa című könyvében hozta meg hozzá a kedvem, és mivel a filmről is nagyon jókat hallottam, de még azt sem láttam, ezért itt az ideje, hogy mindkettő bepótoljam. Főleg, hogy Lehane-től olvastam már mást, és azok nagyon tetszettek.

Várom a hozzászólásokat, ti mivel vagytok még adósok magatoknak? Mit illene már jó régóta elolvasnotok? A válaszokat csütörtök, június 18. éjfélig küldhetitek. Pénteken pedig eredményhirdetés. A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 

44Négy44!!!

Agatha Christie: A nagy négyes

Európa Kiadó
2013
Fordító: Neményi Róza
242 oldal
bűnügyi krimi

"– Milyen bátor ember! – kiáltott fel Poirot elragadtatva. – Ha nem az utcán lennénk, megölelném."

Fülszöveg: Hastings kapitány több év argentínai tartózkodás után végre ismét Londonban találja magát. Első útja öreg barátjához, Hercule Poirot-hoz vezet. De jaj: Poirot csomagol, indulóban van Dél-Amerikába! Ám ekkor egy férfi zuhan be az ajtón, aki csak a négyes számot rajzolja gépiesen egy papírra. Amikor az ismeretlen magához tér, rövid ismertetést ad négy gonosztevőről. Egy kínairól, aki a társaság esze. Egy amerikairól, akit a dollár jele szimbolizál. Egy francia nőről és a negyedikről: a gyilkosról. Poirot tehát marad, és fölveszi a harcot a Nagy Négyes ellen.

Végre egy normális fülszöveg! Pont annyi információt csöpögtet, amennyi kell ahhoz, hogy kezembe vegyem a könyvet, felkeltse az érdeklődésemet, de nem rontja el az élményt, nem spoilerez. A Poirot-sorozatnak ez az 5. darabja, de hogy őszinte legyek, bevallom, eddig csak a Gyilkosság az Orient expresszent olvastam a sorozatból. Agatha Christievel semmi bajom nincs, de a televíziós Poirot-t ki nem állhattam világ életemben. Szerintem ennek csak a színészválasztás lehetett az oka, és tudom, hogy kisebbségben vagyok ezzel, mindenesetre a könyvek sokkal szimpatikusabbak.

Itt (mármint a könyvben, írott formában) viccesnek érzem, ahogy Poirot folyamatosan a szürkeállomány használatára próbálja meg felhívni a figyelmünket, Hastings pedig mindenért lelkesedik, és rajong a kis belgáért. Ketten együtt aranyosak, és megható a barátságuk.

Az meg, hogy Christie 1927-ben írta ezt a könyvet, lehengerlő. El sem akartam hinni, mert egyrészt már a szovjetekről és az atombombáról elmélkedik, másrészről olyan összeesküvés-elméleteket talált ki, amik nem álltak olyan távol a valóságtól.

A történet egyébként izgalmakban gazdag, de Poirot mintha mégse lenne olyan agyafúrt, tévedések, és átejtések sorozata következik, senki sem az, akinek tűnik, és senki sem a logikus utat választja. Hastings kapitány bebizonyítja, hogy még a síron túlról is számíthat rá a kis belga, akitől természetesen a legnagyobb bűnözők is rettegnek. Néhány szappanoperába illő jelenet is belepottyant sajnos a regénybe, amitől veszít a színvonalából.

Bár eddig nagyon kevés Agatha Christie könyvet olvastam, mégis ki merem jelenteni, hogy A nagy négyes nem tartozik a jól sikerült darabok közé. Ettől függetlenül nyári olvasmánynak, a strandra tökéletes, és jókat lehet mosolyogni az udvariaskodó párbeszédeken.

"– Nem sok híja volt! Bár ugyanakkor ügyetlen, hiszen nem is… vagy alig gyanakodtam. Én nagyon szemfüles vagyok, olyan szemfüles, mint egy macska. Hercule Poirot mostanra már megsemmisült volna – ami szörnyű csapást jelentene a világ számára. És maga is, mon ami – bár az nem lenne akkora nemzeti katasztrófa."