Cecelia Ahern : Amikor megismertelek

Cecelia Ahern : Amikor megismertelek

2015

Athenaeum Kiadó

Fordító: Szieberth Ádám

Eredeti cím: Cecelia Ahern: The Year I Met You

352 oldal

kortárs ír szórakoztató irodalom

Cecelia Ahern magyarul megjelent legújabb könyve, az Amikor megismertelek nem nyújtja azt az élvezetet, mint az Ahol a szívárvány véget ér, viszont a sokkal jobban sikerült, mint a Holnap titkai című könyve. Rajongóknak mindenképp ajánlott, másoknak akkor, ha szeretik az életmód tanácsadó könyveket, amikben a főszereplő mélypontról indul, és igyekszik kijutni belőle.

Fülszöveg:

Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete.

Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte.

Jasmine-nak minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján.

Cecelia Ahern legújabb története elgondolkodtató, bájos és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt, és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.

Én a könyv elején nagyon szerettem, hogy E/2-ben szólal meg az elbeszélő, és a helyzete is nagyon érdekes volt, az őt körülvevő karakterek is. A Dawn-kóros húga, a mogorva apja, a titokzatos és bunkó szomszéd, mind mind vitték előre a sztorit. Aztán egy idő után kezdte elveszíteni az én szememben a szerepét ez a megszólítás, ez a Te, miattad, érted, veled, téged... Ez a történet Jasmine-ről szól, egy önző, előítéletes, hisztis és magának való nőről. Nos igen, nálam itt volt a probléma: egy pillanatig sem kedveltem Jasmine-t, így nagyon nehéz volt befogadni a tanácsait, az életről szóló okosságait, és a történtekből levont tanulságait. Pedig hasonló helyzetben vagyok: nekem sincs állásom, én is azt keresek, eszeveszetten, sokszor elkeseredve, de nem érzem úgy, hogy a könyv olvasása erőt adott volna, vagy új lelkesedést. Ez persze lehet teljesen egyéni probléma is. Kőszívű teremtés vagyok.

Imádtam még a kertészkedést, ezzel kapcsolatban még Jasmine-t is bírtam, ahogy eleinte bénázott a kertjével, majd egyre inkább megszerette, és úgy bánt vele, mint saját gyermekével... Hát igen, a kertészkedéshez nagyon lenne kedvem, nagy vágyam egy kert.

Matt és a doki párbeszédei nagyon jók voltak, érdekes, mennyivel jobb karaktereket írt a főszereplő köré Ahern. Ami a legfurcsább az egészben, hogy az én tapasztalataim alapján egy férfi-nő barátság nem így néz ki a valóságban, mint a könyvben Jasmine és Matt kapcsolata volt.

!!!SPOILER!!!

Csak szerintem flörtölte végig a könyvet a két főszereplő? Egy pillanatig nem éreztem úgy, hogy Matt vissza akarná szerezni a feleségét (talán azért, mert semmit nem mesélt róla, semennyire nem ismertük meg azt a csodálos nőt), és Jasmine újdonsült pasijáról pedig azon kívül, hogy mennyire szexis, és hogy micsoda kémia van köztük, szintén semmit nem tudtunk meg. Ezzel szemben Jasmine és Matt annyira mélyen megismerte egymást, és olyan tökéletes összhang alakult ki köztük, és még tetszettek is egymásnak, hogy én tudatalatt végig annak drukkoltam, hogy összejöjjenek, és hiteltelennek érzem a történet végét.

Volt rajtam kívül más is, aki picit hasonlóan érzett?

!!!SPOILER VÉGE!!!

Összefoglalva, nyárra tökéletes olvasmány az Amikor megismertelek, részben könnyed, de részben elég komoly problémákat is feszeget, és néhol egészen vicces is tud lenni.

"Mindannyiunk életében vannak kiemelkedő pillanatok: olyan időszakok, amelyek kisebb, vagy mélyreható változást idéztek elő bennünk. Én négy olyan időszakot tudok felidézni, amelyek megváltoztatták az életemet: azt az évet, amikor megszülettem, azt az évet, amikor megtudtam, hogy meg fogok halni, azt az évet, amikor meghalt az anyám, és most már megvan a negyedik is – az az év, amikor megismertelek."

A nyár legizgalmasabb olvasmánya: friss Jodi Picoult

Jodi Picoult : Sorsfordítók

2014

Athenaeum Kiadó

Fordító: Szieberth Ádám

560 oldal

kortárs családi krimi

Ahogy azt már tőlem megszokhattátok, minden frissen megjelent Jodi Picoult könyvet elolvasok. Nekem ő a kikapcsolódás, az ő szavait iszom áhítattal még akkor is, ha végül véresen kritizálom a dramaturgiáját, vagy a könyv szerkezetét. Mindegy, mit szidok, mindig falom a könyveit, és soha nem lehet hozzám szólni, amikor olvasom. Ez most is pont így történt.

A könyvből nem maradnak ki a szülő-gyerek kapcsolatok és problémák, a halál és a bírósági tárgyalás. De most tegye fel a kezét, akit ez meglepett. A fülszövegnek csak egy nagyon rövid részét másolom be, mert sajnos szokásukhoz képest túl sokat árulnak el benne azok, akik írják (ha tudnám, ki írja pontosan, írnék neki egy levelet, hogy ne lője le a poént, mert az nekünk, rajongóknak szívfájdalmunk). 

"Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk."

Nem bírom ki, hogy ne kritizáljam az első sort, annyira nyálas. De közben meg érthető, hogy ilyen jól hangzó sorokat találnak ki, mert ezekkel lehet eladni egy könyvet, meg a sokat mondó Stephen King ajánlással: "Picoult elbűvölően sikeres szerző, és remek író." Nekem ez a mondat azt sugallja, hogy még soha semmit nem olvasott tőle. Igazából ezzel csak annyit akarok mondani, hogy Picoult sokkal jobban ír, és így ennél jobb marketinget érdemel szerintem. Annyiban viszont megvédeném magamtól a kiadványt, hogy ha már maga az eredeti angol cím lelövi kicsit a "poént", akkor a fülszöveg miért ne tegye? Talán ezért volt jó ötlet nem tükörfordításos címet adni neki, de nekem a Sorsfordítók sem jön be annyira. Tudom, kicsit hisztis vagyok, de azért a pontozásnál majd megláthatjátok, hogy ezek csak szőrszálhasogatások.

Visszatérve a regényre, a téma megint olyan, amiről nehéz beszélni, és soha nem elég: öngyilkos hajlamú fiatalok, és a szülők, akik nem veszik észre a jeleket. A könyvben megjelenő 6 legfontosabb karakterből (2 fiatal, és a szüleik) mondjuk a felét részletesen kidolgozta Picoult, ők jól is működtek, de a többiek sajnos sablonosak voltak, így nem lehetett igazán szeretni, de utálni se őket. Ebben a témában pedig sokkal több van, mint amennyit sikerült Picoultnak kihozni belőle. De ezt tudjuk be annak, hogy ez egy eléggé régi írása. 

És akkor most kicsit SPOILERkedem!!!

Miért "hagyta" az írónő, hogy Melanie elégesse azt a naplót? És ha már elégette, akkor hogyhogy nem vallotta be, hogy olvasta és hogy mi volt benne? Mármint a bíróságon. Ettől ő kicsit sem lett jobb anya, csak rosszabb ember. Szörnyen haragudtam azért, hogy nem volt csavar a könyv végén, semmilyen meglepetés, de ami még rosszabb volt, hogy mi, olvasók mindent megtudtunk, de a főhősünk nem lett felvilágosítva semmiről. Ja, és mégis milyen esküdtszék mentené fel ezek után Christ? Szerintem egyik se.

SPOILER VÉGE!

Az már meg se lep, hogy film is készült belőle. Viszont azt furcsállom, hogy ezek a tévéfilmek, amik Picoult könyveiből készülnek, nem lesznek felkapottak, vagy sikeresek, míg a könyvei bestsellerek az egész világon. Na, majd hátha a következő.

Nektek ajánlom:

• Jodi Picoult fanoknak
• tinédzser korú gyerek(ek) szüleinek
• pszichológia/kriminológia témában érdeklődőknek
• bárkinek, aki gondolkodás nélkül hisz Stephen Kingnek :P

"Emily és Chris állt előtte anyaszült meztelenül. – Tudni akarjuk, hogy miért van Emilynek vagonja – jelentette be Chris. A hátuk mögött felbukkant az eldobott fürdőruhákat hozó Melanie is. – Vagonja? Chris a fütyijére mutatott. – Igen. Nekem penészem van, neki meg vagonja."