A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tom Wood. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tom Wood. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 12., vasárnap

2. Nyereményjáték eredményhirdetés

Kedves játékosok!


A második nyereményjátékot nem más, mint

 DreamyGirl 

nyerte, akinek ezúton gratulálok, és meg fogom őt keresni, hogy megbeszéljük, hogy adom át neki a nyereménykönyvet, ami nem más, mint Tom Wood-tól A bérgyilkos.
Köszönöm a hozzászólásokat, érdekes volt olvasni, nektek milyen témáktól, műfajoktól áll fel a szőr a hátatokon.
Lesz még nyereményjáték a nyáron, addig is térjetek vissza néha olvasgatni az ajánlóimat, kritikáimat, mostanában elég különleges könyveket fogok ki. Ha van valami kívánságotok, hogy milyen könyvekről (vagy bármilyen témáról) írjak, kommentben jelezzétek! :)

2015. július 3., péntek

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 2.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 2.


Ez a második és egyben utolsó része ennek a minirovatnak. Összeszedtem azt a tíz könyvet, amit illene és szeretnék elolvasni a nyáron, az első ötöt leírtam már, a második öt most következik. És ezzel együtt egy nyereményjátékot is meghirdetek.

Az előző nyereményjáték nyertese Elhaym lett, aki anyukáját küldte a könyv átvételére, de azért őt is lefotóztam, szeretem az ilyen átvételről készült képeket. Akkor A nagy négyest sorsoltam ki Agatha Christie-től, most Tom Wood krimijét, A bérgyilkost fogom.


Milan Kundera : A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ez egy olyan könyv, amivel magamnak is, és a legjobb barátnőmnek is tartozom, aki évek óta mondogatja, hogy olvassam el. Én meg azóta elolvastam vagy három másik Kundera könyvet, ezt meg azóta is tologatom magam előtt. Pedig nagyon is érdekel, és meg is van itthon, úgyhogy most már tényleg itt az ideje, irgum-burgum.


Janne Teller : Semmi

Erről a könyvről nagyon keveset tudok, mert már két éve szokásom, hogy nem olvasom el előre a könyvek fülszövegét, ugyanis szerintem itthon a fülszöveg-írás halott. Szörnyűeket írnak, akiknek ez a munkájuk. Annyira fel akarják hívni a figyelmet a könyvekre, hogy minden poént, fordulatot, csavart lelőnek a könyv hátulján, és így - legalábbis személy szerint nálam - azt a hatást érik el, hogy már nem lesz érdekes a könyv, mert túl sokat tudunk róla. Tehát a Semmiről semmit se tudok, csupán a molyos értékeléseket olvasgattam, és mindenki annyira dicsérte, hogy nagyon megjött hozzá a kedvem.

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Ezt a könyvet még a volt barátomtól kaptam egy évfordulónkra, mert tudta, hogy imádom Keyes-t, és hogy Az ötödik Sally-t régóta el szeretném olvasni. A szomorú ebben a történetben az, hogy ez nagyjából öt évvel ezelőtt történt, és még azóta sem vettem kezembe ezt a történetet, pedig a nővérem és anyukám is elolvasták már. Szóval szégyellem magam, és próbálom minél hamarabb elolvasni, mert biztos vagyok benne, hogy imádni fogom.

Kovács Eszter : Let's kifli
Ez a könyv azért került fel a listámra, mert kell valami könnyed, vékonyka könyv is, és a Let's kiflit pedig pont nemrég kaptam meg a Magvetőtől. Tetszik, hogy fiatal írónőről van szó, és hogy arról a témáról szól, ami engem mostanság nagyon is foglalkoztat. Kivándorló fiatalokról, akik külföldön próbálnak szerencsét. Ennél többet erről a könyvről se tudok a már említett okokból kifolyólag, de Londonban még sosem jártam, és remélem, ebből a könyvből kicsit megismerhetem. Egyébként nem várok sokat ettől a könyvtől, nem hinném, hogy nagyon erőteljesen gondolatokat mer majd közölni, vagy véleményt formálni a jelenlegi helyzetről, de nincs is erre szükség feltétlenül.

Gabriel García Márquez : Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Azt vettem észre, hogy a nagy kedvencemtől már majdnem egy éve nem olvastam semmit, szóval éppen itt az ideje. Ez a könyv van meg még nekem itthon, amit még nem olvastam tőle, amiből azért már egyre kevesebb van, egy időben faltam a könyveit a könyvtárból. Ez a könyv a furcsa címe miatt is nagyon érdekel, és a stílusa is hiányzik már, szívesen fogok belemerülni ebbe a kék borítójú könyvbe.

Visszatérve a nyereményjátékra!
Eheti kérdésem pedig a következő:
Milyen témáról kell szóljon, milyen problémát kell feszegessen egy könyv ahhoz, hogy ti biztosan tudjátok, nem akarjátok elolvasni, mert nem érdekel, sőt idegesít is titeket?

A kommentben válaszolók között pedig Tom Wood A bérgyilkos című könyvét sorsolom ki.
Határidő: július 9. éjfél. 10-én pénteken fogok sorsolni!
A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 
Ehhez hozzátenném, hogy a múltkor nehezen találtam nyertest, ezért vagy figyeljétek a moly.hu-t, ahol fogok szólni, ha megvan a nyertes, vagy nézzetek be pénteken a blogomra. Ha egyiket se szeretnétek, akkor rögtön írjátok a hozzászólásba az e-mail címeteket. :)




2013. május 24., péntek

Krimiírásból ötös

Tom Wood : A BÉRGYILKOS

2013
Fordító: Bajnóczy Zoltán
592 oldal
krimi





Engedje meg a nyájas olvasó, hogy a dicsérő szavak előtt kiadjam magamból a bennem felgyülemlett negatív kritikát:

Egyetértek a barátnőmmel, aki 60 oldal után visszaadta nekem a könyvet, mondván, hogy ez egy tökéletes iparosmunka, minden benne van, ami egy krimibe kell, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődését. És igen, tényleg olyan, mintha Tom Wood elővette volna a vaskos "Krimikézikönyvet", és minden pontját betartva megírta volna A bérgyilkost. De 2013-ban, amikor már minden krimi tele van hetvenhárom csavarral és tizenkét meglepő fordulattal, akkor ez szerintem kevés.

Részletezném, mik idegesítettek a könyvben.
1. Az emberek tényleg odafigyelnek a testükben zajló biológiai folyamatokra, amikor valami szokatlan történik velük? Szerintem nem. Tom Wood szerint igen.

"A lövés következtében hidrosztatikus sokk hullámai futottak szét testében, megzavarva szívverésének fokozatos ritmusát. Teste nem értette, mi történt, és azt tette, amit intenzív sokk vagy trauma esetén szokott."
Vagy:
"Sykes szívére tette kezét, és érezte , hogy a megnövekedő savmennyiség hirtelen égetni kezdi a mellkasát."

2. Valamiért a szerző úgy érezhette, nem elég, ha iszonyatosan részletesen végigkövetjük az összes küzdelmét, gyilkolását, menekülését, felkészülését a lecsapásra. Neeeem, mi olvasók ebből biztos nem fogunk rájönni, hogy egy igazán profi bérgyilkosról van szó, ki kell ezt még emelnie mind a narrátornak, mind mindegy egyes szereplőnek, aki találkozik vele, vagy beszél róla. Lehet, hogy egy önbizalom hiányos gyilkos bácsival állunk szemben?

3. Hosszú. Túl sok a verekedős, gyilkolászós jelenet. De az is lehet, hogy ezt a könyvet férfiaknak szánták.

4. A regényben semmiféle karakterfejlődés nem található. Néha felsejlik a remény, (persze ilyenkor is szájbarágósan) hol egy nő miatt, hol önmaga miatt, de a végén ugyanott tartunk, ahol elkezdtük. A könyvnek tehát semmi tanulsága.

A bérgyilkos középpontjában egy pendrive áll, amin titkos, de rettentő értékes információk találhatóak; ezt kell megszereznie Viktornak, a profi(!) bérgyilkosnak. A sikeres hadművelettel azonban nemhogy nincs vége, de történetünk ott kezdődik, hogy Viktorra hirtelen hét másik gyilkost is ráküldenek, de neki fogalma sincs, kik a megbízók. Elhatározza tehát, hogy kideríti, kik és miért akarták megöletni, és le is számol velük. Oroszország, Svájc, Franciaország, Anglia és az USA, valahogy mindegyik belekeveredik, és eljutunk Ciprusra, Magyarországra, és még számos helyre. A másik oldal sem tétlenkedik azonban, nekik sem érdekük, hogy Viktor életben maradjon, így - az egyébként mindig magányos farkas - bérgyilkosnak nagyon jól jön, amikor segítséget kap, ráadásul egy csinos és okos nőtől.
És vajon milyen információk vannak a pendrive-on?

Be kell vallanom, hogy azért ez nem volt egy rossz könyv. Számos dolog tetszett benne. Egyrészt a szerelmi szál nem is volt annyira szerelmi szál, nem lett se nyálas, se elcsépelt, ez a része nagyon magával ragadott, még akkor is, ha kicsit szomorkás lettem tőle olvasás közben. Számos összeesküvés-elmélet jelent meg a regényben, amikhez én egyébként is vonzódom, és itt az orosz SZVR-rel, az amerikai CIA-val kapcsolatban olyan durva dolgok merülnek fel, amiket élvezet volt olvasni. A hatalomvágy és a korrupció megjelenítésén keresztül mutatja meg nekünk a szerző azt a mai világot, ahol gyakorlatilag mindenki álszent, pénzéhes, és bármire képes az előbbre jutásért. A maffia mindenhol ott van.

"Néhány magyarral dolgozott együtt, akik ránézésre az alvilágból kerülhettek ki, meg néhány szerb törvényen kívülivel, akik közül az egyik nő volt. Alvarez rosszallóan csóválta meg a fehét. Röviden szólva, Szvjatoszlav összeverbuválta a Balkán és az Urál közötti pöcegödrökből a világ utolsó gennyládáit."