9 csillagos szeptemberi olvasmányaim

Véget ért a nyár, így minden ismerősöm visszament a suliba vagy a munkahelyére, és csak én maradtam egyedül a sok szabadidőmmel mint friss diplomás munkakereső. Így végre jutott időm a könyvekre is, viszont hosszú posztok helyett most rövid véleményeket írok csak mindegyikről.

Bret Easton Ellis : Holdpark

2008
Európa Könyvkiadó
fordította: M. Nagy Miklós
504 oldal
kortárs posztmodern thriller

Bret Easton Ellis mindig is a kedvenc íróim közé tartozott, úgyhogy ideje behoznom a lemaradásom, mert még három regényét nem olvastam. A Holdpark egy baromi érdekes regény. Aki már ismeri az író stílusát, érdeklődési körét, mint én, annak lehet egy sejtése, nagyjából mit fog olvasni. Teljesen téved.

Ami megmarad belőle: a pia, a drog, a felelőtlenség és a bulik meg a csajozás. De amit eddig nem ismerhettünk: úgy kezdi a regényt, mintha önéletrajzi ihletésű lenne. Mintha róla szólna, ez történt volna vele az elmúlt években. És aztán csupa szörnyű dolgot tesz. Az olvasó pedig egy pillanatra még be is dőlhet. Aztán nagyon lassan összeáll a kép, hogy ez egy nagyon furcsa fikció, amivel valójában a kortársai krimi, thriller és horror műveiről állít paródiát. Nem olyan ez, mint Bret Easton Ellis eddigi művei, de lebilincselően izgalmas és posztmodern, az elbeszélő "Bret" pedig egyszerre imádni való és egy hatalmas rohadék.

Gayle Forman : Ha maradnék

2011

Ciceró Kiadó

fordította: Rudolf Anna

258 oldal

ifjúsági regény

Ezt a könyvet azért vettem a kezembe, mert a moly.hu-n nagyon dicsérték, és ráadásul film is készül belőle. Mindig szeretem összehasonlítani a regényt a filmmel, de sajnos még nem sikerült ezt megnéznem moziban (és félek, hogy rosszul sikerül az adaptáció). Én szerencsésnek mondhatom magam, teljes a családom, nem veszítettem el még senkit a legközelebbiek közül, és a közeljövőben remélhetően (biztos!) nem is fogok. Éppen ezért nem szakít fel sebeket bennem, ha egy ilyen témájú könyvet olvasok, mégis teljesen kiakaszt. A Ha maradnék közben nagyon sokat könnyeztem. Mia, a tehetséges csellós lány elveszíti az egész családját egy szerencsétlen autóbalesetben. Csak ő marad, ő is kómában. Van egy legjobb barátnője, egy jóképű, menő zenész barátja, aki imádja őt, és a családja is hatalmas, számos rokon várja, hogy felébredjen, mégis neki kell döntenie egyedül: akarja-e folytatni. Első gondolatom persze az volt, hogy persze, hogy folytatni kell, az élet ajándék, ki kell használni, amíg lehet, és biztos a szülei is örülnének, ha legalább ő túlélné. De ha belegondolok, hogy ez a lány még kiskorú, és egyik napról a másikra egy üres házba kell hazamennie, ahol már anyukája, apukája nem fogja várni, és még a kisöccsét sem láthatja soha többé... hát valóban nehéz döntés. A Ha maradnék egy izgalmas szerkezetű könyv, ami egy nagyon szomorú témát taglal, és bárkihez szól: tinihez, felnőtthöz egyaránt. Talán nem lépi át a giccs határát, de az biztos, hogy nagyon megható és szomorú, úgyhogy aki érzékeny a témára, annak csak óvatosan!

Veronica Roth : A beavatott; A lázadó

2012; 2013

Ciceró

Fordította: Logos

432 oldal

ifjúsági utópia

A szeptemberbe még Veronica Roth tini utópia trilógiájának első két része fért bele, amik  - bár ugyanarra a sémára épülnek, mint az Éhezők Viadala, - nagyon tetszettek. A második résznél jöttem rá, hogy itt nem csak Hunger Games van, de van ebben egy jókora adag Burok és Az emlékek őre is. Arról nem beszélve, hogy természetesen a klasszikusoktól vették az alapokat, mint 1984, Legyek ura, és a többi. Izgalmas a két könyv, tartogat újat az olvasó számára, de főleg tiniknek ajánlom nagyon.

Ha elolvastam a harmadik kötetet is, akkor írok egy összefoglaló posztot róluk. Nagyon remélem, hogy ez minél hamarabb meg fog történni, mert már kezdek függővé válni.

Első találkozás Esterházyval : Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változat

Esterházy Péter:

Egyszerű történet vessző száz oldal   - a Márk-változat - 

2014
Magvető Kiadó
124 oldal
kortárs szépirodalom






"Vannak nagy csöndek. A szó nélküli Isten és az istentelen szó, ez a csönd."

Érdekes, hogy mindegyik sulimban nagyon jó irodalomtanárom volt, gimnáziumban még irodalomfaktos is voltam, és Esterházy Péter valahogy mégis kimaradt. 

Tanultunk róla, talán valami rövidet olvastunk is tőle, de regényt nem kellett, magamtól meg nem mertem nekiállni. Amikor 16 évesen cserediákként Németországban voltam, a fogadócsaládomban az apuka nagy lelkesen mesélte, mennyire szereti Budapestet, meg a magyarokat általában, majd felpattant, és nemsokára visszatért a kezében a Harmonia Caelestis német nyelvű példányával. Ahhoz képest, hogy már akkor is szégyellősen mondtam, hogy én még nem olvastam, azóta se került a kezembe, amit nagyon sajnálok.

De legalább a félelmem elmúlt. Tudom, hogy ennek a vékonyka könyvnek már a címe is mutatja, hogy ez elvileg "egyszerűbb" történet, mint általában a művei, de most már azokat is bátran a kezembe merném venni, ha már az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változat - ilyen jó könyv. 

A történet egy kitelepített családról szól, és a szocializmus idején játszódik. Az anyuka korábbi férjét még a nácik ölték meg, mostani férje pedig az asszony viszonzatlan szerelmét alkoholba folytja, a nagymama mindenben Isten jóságát látja és keresi, az idősebb testvér mindent leír, az öcs, Márk pedig nem beszél.

Márk csak hangosan nem beszél. A történetet azonban ő meséli el nekünk. Mesél a családjáról, a rá vigyázó bögyös Máriról, de legfőképp Istenről. Hogy az létezik-e egyáltalán, és ha igen, akkor milyen formában, és miért van az, hogy néha hagyja, hogy jó emberek meghaljanak, máskor meg mindenben segít. Rengeteg érdekes filozófiai, teológia kérdés merül fel a könyvben, amin az ember tényleg elgondolkodik, még akkor is, ha arról csak egy szeretethiányos kissrác mesél. Akiből aztán lehet, hogy a történet végére a legnagyobb képmutató válik. Vagy nem. Isten útjai kifürkészhetetlenek, de a száz oldal alatt megtörtént halálesetek száma vitathatatlan tény.

Én korábban is tudtam, hogy Esterházy olyan posztmodern író, aki mindenhonnan szed össze idézeteket, részleteket, néha le se hivatkozza, de én nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent ragad ki másoktól. A könyv végén ugyanis a függelékben oldalról oldalra részletezi, hogy mit hol talált. Néha nem emlékszik pontosan, máskor kisebb sztorikat fűz bele, és egy olyan humoros oldalát mutatja meg, ami a regényből egyáltalán nem derülhetett ki. Az az igazság, hogy a függeléken hangosan felnevettem többször. Ami nagyon furcsa érzéssel töltött el, mert a regény nem váltott ki belőlem ilyen erős érzelmeket. 

Mostantól kikapcsolódásként lehet, hogy Esterházy Péter könyvek végét fogom olvasgatni. :)

Kiknek ajánlom:

• természetesen Esterházy Péter rajongóinak
• azoknak, akik szeretnek Istenről gondolkodni, de nem veszik a szívükre, ha valaki máshogy gondolkodik a témáról, mint ők maguk
• akik szeretik a nyomorúságos sorsokról szóló könyveket, amik nem depressziósak
• aki még nem olvasott semmit az írótól, és van egy szabad órája

"Az egyikben láttam egy gyönyörű állatot. Gepárd a neve. Ha merném, ilyennek képzelném az Istent. Gepárd láncon, ilyen nincs. Látszik a képen. Házőrző gepárd: nincs. A cirkuszban sincs gepárd. Tigris van, de már az is hihetetlen. Vagy nem igazi tigris, cirkusztigris csak. C-tigris. És akkor megint, hogy mi köze a tigrisnek a c-tigrishez. Pedig a tigris nem végtelen. De mintha valami végtelen mindenhol volna. Valami gepárd. A bátyámnak van egy gepárdos ceruzája."