Egy izgalmas akció-utópia : Briliánsok

Marcus Sakey : Briliánsok

2014

Európa Kiadó
Fordította: Pap Vera-Ágnes

504 oldal

utópisztikus krimi

"AZ ÉLET NEM IGAZSÁGOS.

Adjon a gyermekének különleges induló tőkét!

Mindannyian a legjobbat akarjuk a családunknak. De a legodaadóbb, legjobb szülő is csak annyira sikeres, amennyire a genetika engedi.

Ezért a Ragyogó Fények Termékenységi Központ kizárólag olyan donorokat fogad, akik megfelelnek a következő követelményeknek:

– Minimum 120-as IQ-ra tesztelték őket.

– Nincs örökletes hajlamuk betegségekre.

Korábban a mesterséges megtermékenyítést azoknál alkalmazták, akik nem tudtak más módon teherbe esni. De ez megváltozott. És miért is ne?

Végül is, mi fontosabb – hogy a gyereke megkapja a lehető legjobb genetikai hátteret, vagy hogy rokonságban álljon önnel?"

Érdekes döntés volt a kiadó részéről, hogy fülszöveg helyett kiragadott egy nagyon figyelemfelkeltő részletet a könyvből. De akkor kicsit a történetről is. A könyv szerinti 2013-ban már nagyon előrehaladott a technológia, annak köszönhetően, hogy a nyolcvanas évek végén pár gyerek különleges képességekkel született. Számuk azóta is növekszik, és ők találtak fel orvosi gyógymódokat, tökéletesítettek biztonsági rendszereket, a tudomány minden ágában jeleskedtek, és egyértelműen jobban teljesítettek, mint az átlagemberek. Nem meglepő tehát, ha bizalmatlanság alakult ki az emberekben, főleg miután az egyik "elfajzott" meggyilkolt egy szenátort és vele együtt majdnem száz embert. Még szerencse, hogy ott a VEK (Veszélyelemző és Elhárító Központ), és megvédi a gonosz briliánsoktól az ártatlan embereket. Vagy a helyzet mégsem ennyire fekete-fehér?

A Briliánsok egy szórakosztató regény, a ponyva és a szépirodalom határáról származik. Éppen ezért gyorsan olvasható, izgalmas, de tele mondanivalóval, mély társadalomkritikával és élő karakterekkel. Arra kellett, hogy rájöjjek olvasás közben, hogy a tisztán szépirodalmi műveknél szeretem a hosszú leírásokat, vagy azt, hogy oldalakon keresztül nincs párbeszéd, de ha egy izgalmas kalandregény, ami ráadásul egy utópia és még akció is, szóval ha egy ilyen kerül a kezembe, akkor bizony nem bírok várni. Ilyenkor legszívesebben átugranám azokat a részeket, amik egy épület felépítését írják le, vagy az útvonalat egyik városból másikba, de végül mégsem teszem. És milyen jól teszem: nagyon sokszor, trükkösen ezekben a leírásokban olyan információk bújnak meg, amik később fontosak lehetnek.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, és rendkívül megörültem, amikor kiderült, hogy lesz folytatása, ettől még persze nem tökéletes a könyv. Főszereplőnk, Cooper, tényleg emberi, okos és bátor, de nagyon kiszámítható a jellemfejlődése. Az olvasó a tizedik oldalon tudja, mit gondol akkor Cooper, és mit fog a 300. oldalon. Ez több szereplőről, eseményről is elmondható, de szerencsére vannak csavarok a könyvben, és nem mindenre lehet előre számítani.

Marcus Sakey

A borító, Tabák Miklós műve szuper lett. Szépek a színei, figyelemfelkeltő és mégse túlzó. Bár én a borítóból ítélve ifjúsági irodalomra számítottam; nincs ezzel semmi baj: hátha a tinédzserek is bedőlnek, és leveszik a polcról. Megbánni nem fogják, annyira meg nem véres, hogy árthatna nekik. 

Aki szeretne egy izgalmas regényt olvasni, amiben van politika, szerelem, család, tudomány, kaland és közelharc, mindez egy utópiába csomagolva, annak melegen ajánlom Marcus Sakey könyvét. Ráadásul a könyvből film is készül a svéd tetovál lány, Noomi Rapace főszereplésével.

"- Van egy tucat jogsim. Zane-nek én T.S. Eliot voltam, itt a recepción Allen Ginsberg, és kisétálhattam volna Chuck Bukowskiként. De a VEK-ről van szó. Ha új életet akarok, új személlyé kell válnom. Új papírokkal, száz meg száz rendszerbe behackelt új háttértörténettel, új arccal, szóval az egész mindenség egyben."

Malevil - avagy óda a kedvenc szerzőmhöz

Robert Merle : Malevil

Európa Kiadó
2013
Fordító: Görög Lívia
736 oldal
szépirodalom






"És elmondom magamnak újra, ki tudja hányadszor: egyetlen férfi sem állíthatja teljes bizonyossággal, hogy boldog lett volna ezzel vagy azzal a nővel, míg ki nem próbálta. De mihelyt megkísérli, akár beválik, akár nem, a próba többé nem próba, hanem az élete.

Tizenkét éves voltam, amikor úgy igazán elkezdtem könyvmollyá válni olyan szempontból, hogy már nem csak a kötelező olvasmányokat olvastam el a suli miatt, hanem magamtól vettem le könyveket a polcról, és élvezettel faltam őket. Úgy gondoltam, első feladatom kiválasztani a kedvenc írómat. Nem sokkal később anyukám kezembe adta az Állati elmék című könyvet. 

Kissé talán durva egy ilyen kisgyereknek: van benne szex, háború, politika,de delfinekről szólt, és ha elsőre akkor nem is értettem mindent, mégis odáig voltam érte (későbbi újraolvasásnál már sokkal többet értettem meg belőle, és a rajongás is megmaradt). Kicsit később elolvastam a Majomábécét és a Mesterségem a halált is. Ekkor döntöttem úgy, hogy Robert Merle a kedvenc íróm. Ekkor lehettem olyan 14 éves. Lassan egy évtized telt el azóta, és nem olvastam tőle semmit. Hát így kell bánni a kedvenc szerzőnkkel? Mélyen elszégyelltem magam, és végre kezembe vettem a Malevilt. Teljesen mindegy, hogy a kedvenc íróm-e Merle, egyetlen dolog számít, mégpedig az, hogy fantasztikus író. A Malevil pedig egy fantasztikus író lenyűgöző könyve.

Fülszöveg:

Malevil egy dél-franciaországi várkastély neve, melyet még a XII-XIII. században építettek az angolok egy sziklafal védelmében. E kastély borospincéjében hét ember tartózkodik, amikor atombombát dobnak le a földre, s bolygónkon jóformán minden szénné ég. Az életben maradók megpróbálják megszervezni a maguk új világát, hamarosan kialakul egy kedélyes, emberséges, demokratikus közösség. Már-már túlságosan is meséssé és idillikussá válna minden, ha nem derülne ki, hogy a malevilieken kívül egyéb csoportocskák is életben maradtak, és a különböző gondolkodású emberek felbukkanása elindítja az izgalmas és váratlan fordulatokban, kalandokban bővelkedő utópisztikus történetet.

Ha valaki most úgy érzi, túl sokat tudott meg a történetről, és így már nincs is értelme elolvasni, nagyot téved. A könyv fordulatoktól, izgalmas történésektől, érdekes hitvitáktól és fontos politikai döntésektől gazdag, a karakterek pedig szélsőséges érzelmeket válthatnak ki az olvasóból. A főszereplő, Emmanuel Comte egy-két kivétellel mindig úgy viselkedett, olyan döntéseket hozott, amit elvártam volna tőle, ami a megfelelőnek bizonyult, és az a pár kivétel is csak ahhoz kellett, hogy ne váljon túl tökéletessé. 

A könyv többi szereplője - bár a fontosabbak nem voltak tíznél többen, - megfelelően illusztrálta, milyen lenne a világ, ha nem egy tucat, hanem pár száz ember élné túl. Ismerhetjük az archetípusokat a Legyek urából, a Battle Royaleból, és itt a Malevilben is megvolt ez: különböző értékrendű, személyiségű emberek, akik máshogy gondolkodnak Istenről, a közös teherviselésről, a háborúról, vagy a monogámiáról, de ha van egy ember, aki irányítja őket, tökéletesen tudnak együtt dolgozni egy új világ felépítésén.

Bár a könyv 736 oldalas, mégis annyira olvasmányos, hogy a görög tengerparton fekve néha elfeledkeztem a tengerről, ami hullámozva csábított, vagy az égető napról, ami ellen be kellett volna kennem magam; a külvilágot kizárva faltam Robert Merle könyvét, aki lassan egy évtizede a kedvenc íróm.