Cserna-Szabó András :
Szíved helyén épül már a Halálcsillag
2013
362 oldal
kortárs magyar szépirodalom
"Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Kicsinállak, elpusztítlak, kicsicsillag."
Cserna-Szabó Andrástól imádtam a Pusziboltot, néha hangosan nevettem a Félelem és reszketés Nagyhályogon olvasása közben, mulatságosnak találtam a Darida Benedekkel közösen írt Nagy Macskajajkönyvet, a szerző első regénye azonban csalódást okozott.
Megkurtított fülszöveg: "A
regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a
budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton.
Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe
menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a
westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv
fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a
Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés,
árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté
lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord
messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden
hajnalban felcsendül a Szamár-induló..."
Csalódásomtól függetlenül egy ideig tudom sorolni a könyv pozitívumait, mert bizony az is akad. Örültem, hogy újra olvashatom őt, és ismét megízlelhetem a kissé beteges, szatirikus és nagyon modern stílusát, már hiányzott. Amivel minden író le tud venni a lábamról, az pedig az intertextualizálás, legalábbis olyankor, ha leesik, kit idéz, esetleg olvastam is az említett könyvet, vagy láttam a filmet, amire utal. Ez gyakran előfordult, és az elbeszélő rajongása a krimik iránt hamar megszerettette velem a karaktert. Nagyon szerettem még, hogy a western fejezetekből átjöttek a valóságba, vagy legalábbis Emlék képzeletébe a szereplők, és belefolytak a hétköznapokba (bár ezzel szerintem lehetett volna többet is kezdeni).
Mint ahogy az én címadásomból is látszik, odáig voltam a könyv címéért, és borítójáért is. Én kislánykorom óta szeretem a Star Warst, így csak ámultam, és rögtön belekezdtem. Nem sokkal, úgy 50-60 oldallal később jöttek a problémák, amikor is elkezdtem unni. Nagyon fárasztott. Nem történt semmi, ami mégis, az idétlen volt, nem láttam meg mögötte se az értelmet, a kicsavart logikát, se pedig az álmodozó romantikus lelket. Végig azt éreztem, hogy Cserna-Szabó szíve helyén regényírás alatt felépült a Halálcsillag.

Gondolataim alátámasztásául íme egy idézet a könyvből:
"Heller bevágta maga mögött az ajtót, még kapkodta a levegőt a lépcsőzéstől. Jött felém zihálva, kezében a karddal.
- Arra gondoltam, talán írhatnánk közösen egy regényt - hebegtem, nem jutott más az eszembe.
- De hát te nem is szoktál regényt írni, te egy elcseszett novellista vagy, Emlék.
Letette az utazótáskát. Már csak a kard volt nála.
- Nem kéne lebecsülni a rövidforma értékeit - mondtam."