2015-ös kedvencem - Háy János: Hozott lélek

Háy János : Hozott lélek

2015

Európa Kiadó

384 oldal

kortárs magyar szépirodalom

novelláskötet

Amikor megláttam, hogy megjelenik ez a könyv, rögtön gyökeret vetett bennem a gondolat, miszerint nekem ez KELL. Tetszett a borító is, és a leírása. Aztán rájöttem, hogy a legutóbbi találkozásom Háy Jánossal elég rosszul sült el, ugyanis a Xanadu című könyvét iszonyat nehezen olvastam el, és egy pillanatra sem tudtam megszeretni. Írtam is róla egy kiábrándult kritikát.

Szerencsére a Hozott lélekkel nem voltak ilyen jellegű problémáim, sőt őszintén fogalmazva semmilyen problémám nem volt vele, mert első pillanatban beleszerettem, és magamban bólogatva, nevetgélve, vagy sírdogálva minden novella után megerősödött bennem ez az érzés.

Ebben a kötetben 48 novella fért el, mindegyik rövidke, átlagosan 4-5 oldalasak, tehát a buszon is ugyanolyan jól lehet olvasni (ha az ember nem fél a nyilvános könnyezéstől - én már lassan hozzászokom), mint fogmosás után este az ágyikóba kucorodva. Bár a novellák legnagyobb százalékának a párkapcsolatok és azoknak mindennemű nehézsége a témája, nem egysíkúak a történetek. Akad itt hátborzongató krimi (Háború után), történelmi (Titok), vadiúj mese (pl. A karbunkulus torony, A tengerszem, A fából faragott királyfi, A magányos hegy), és egy-két szórakoztatóan elfuserált sztori is (Alkalom szüli). Az én személyes kedvencem a Svábhegy volt.

"És ki az a más, kérdeztem. Mindegy, mondta, nem ismerem, és elment nyolc év az életemből, ő meg a legjobb barátnőmmel."

Akadnak olyan novellák a kötetben, amik szinte már elcsépelt témákat dolgoznak fel, lerágott csontok (a férfi el akarja hagyni párját egy új lányért, akit igazán szeret, de kiderült, hogy az előző teherbe esett tőle... és hasonlók), amik már-már unalmasak lennének egy sorozatban, filmben nézve, de Háy János stílusa, az a tökéletes precizitás, amivel belebújik karakterei bőrébe, és megszólaltatja őket, izgalmassá, életszerűvé teszi történetüket. Legtöbbször túl életszerűvé, túl szomorúvá. A valóság, ami ennek a könyvnek a lapjain újra és újra megjelenik, bizony legtöbbször elég kiábrándító, dühítő vagy csak elkeserítő, de megrendítő és tanulságos is.

Azt már elhatároztam, hogy amikor a párom betölti a negyvenet (akkor jön a kapuzárási pánik nagyjából, nem?), akkor odaadom neki ezt a könyvet, hogy legalább A tiszta lap című novellát olvassa el belőle. Abban reménykedem, hogy ezzel megnyugtatom, és nyugton marad a fenekén utána, és nem lapoz át egy olyan novellára, amiben éppen jól sült el a válás, és a huszonéves lánykával sokkal boldogabb életet folytatott a főszereplő. :)

Ezt a könyvet nem ajánlom:

• depresszióban szenvedőknek
• épp válófélben, szakításban lévő olvasóknak
• azoknak, akik valami nagyon vidámat akarnak olvasni

Egyébként mindenki másnak nyugodt szívvel, és nagyon sok szeretettel ajánlom, gyönyörűen kegyetlen ez a könyv!

"Megint úgy éreztem, hogy ha egy időtől szétroncsolt nő képes engem leradírozni, akkor valami nem lehet velem rendben, hogy szörnyen nézhetek ki, csúnya vagyok,aki senkinek nem kell, még egy ötvenéves férfinak sem. És sírtam akkor, meg sírok még mindig minden este, hogy jöjjön vissza, vagy legalább menjen el az a baba, amit utolsó találkozásunkkor a szívem alatt hagyott."

Körkép 2014 - Így írnak ma a magyarok

Körkép 2014

Negyven mai író kisprózája

Összeállította: Király Levente
2014
Magvető Kiadó
312 oldal

A Körkép a Magvető Kiadó egyik legszínvonalasabb kiadványa. Minden évben elolvashatjuk benne az elmúl íróinak novelláiból összeállított válogatást. Király Levente idén úgy állította össze a kötetet, hogy negyven író munkája fért bele.

Ami azért valljuk be, nem kevés. Nagyon sok igény kielégít ez a kötet: egyszerűen csak szeretjük a kortárs magyar irodalmat? Pipa. Kíváncsiak vagyunk, vannak-e új hangok, és írnak-e még a nagy öregek? Pipa. Beleolvasnánk már végre valami kortárs magyarba, ha már ennyit mondják, de nincs kedvünk egy hosszú regényhez, inkább valami rövidebbet olvasnánk? Pipa.

Ebben a kötetben ugyanis vannak két oldalas írások, de akadnak hosszabbak is, és nagyon jól vannak elosztva. Mondanám, hogy pont amikor már besokallnánk, jön egy rövidebb, feloldó mű. De ez így nem igaz: tényleg váltakoznak hossz szerint, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne egymás után olvasni a novellákat. Nekem szükségem volt arra, hogy közbeiktassak egy-egy regényt (szórakoztató irodalmat), a novellák ugyanis többségükben eléggé lehangolóak. 

A Körkép 2014 nem csak az adott év irodalmi stílusát, divatját tükrözi, hanem azt is, amilyen hangulat uralkodik az országban. Ha nem is egyértelműen, vagy szó szerint, de az elmúlt egy év történéseiről is kapunk egy képet.

Éppen ezért emelném ki Halász Margit A málnárul című történetét, ami kedvesen bebizonyítja, hogy mi fiatalok bizony elég hamar leírjuk az idősebbeket, pedig akadhat pár meglepetésük a számunkra. Sőt!

De Cserna-Szabó András is megmosolyogtatja az olvasót, a Gerda egy olyan íróról szól, aki elvileg pénzért ír portrékat, de miután megkapja a pénzt, gyakran eltűnik írás nélkül. Történetünk végére mégis csak íróvá válik, mert Gerda történetét - bármennyire is nem akarja megírni, - végül mégis elolvashatjuk.

Vészits Andrea novellája, a Galamb csipkegallérral tökéletes befejezése a kötetnek, mert egy picit mégis segít feloldani azt. Bár alapvetően nem egy boldog időszakról, és nem túl kedves emberekről szól, a megoldás mégis happy endet eredményez.

Vannak példáim azokra a művekre is, amik nem tetszettek, szigorúan szubjektív meglátásaim következnek: Csabai László nem tudott olyan világot teremteni Válság című novellájában, amit el tudtam volna hinni, vagy érdekelni kezdett volna. Debreceni Boglárka egyszerűen egy korábbi életbe való utazás történetét mesélte el SVT című novellájában, de aki hallott már valaha a Pránanadiról, annak ez következtetések, tanulságok levonása vagy előzmények ismertetése nélkül semmi újat nem hoz. Garaczi László Tanítási szüret című írása nekem egyszerűen egy stílusjátéknak tűnt, de ennél nem lett több, Győrffy Ákos pedig túl nagy magaslatokban keresgélt A hegyi füzetből című rövidke írásával, hozzám ugyanis nem jutott el sok belőle.

Attól még, mert sok a szomorkás vagy kiábrándult történet, még akad köztük pár lehengerlően jó. Ilyen a kötet kezdő darabja, Beck Tamás Csílje, ami ijesztően valóságos képet ad a kihűlt házasságról, és bizalmatlanságot ébreszthet az olvasóban a férfiakkal szemben. Darvasi László novelláját, a Kőlépcsőt nem biztos, hogy 100%-ig értettem, de beszippantott, és olyan képeket használt, olyan ízesen fogalmazott, hogy az sem zavart, hogy bizonytalanságban hagyott a végén.

A kedvenc novellám pedig a kötetből Tóth Krisztináé; az Ahogy eddig egy nagyon rövid, tömör történet egy nőről, akinek halálos beteg lesz az anyukája. Úgy gondolom, hogy Tóth Krisztina rettentő jó novellista, képes egy négy és fél oldalas novellában elhelyezni egy meglepő fordulatot, belezsúfolni annyi érzelmet, hogy eltörjön a mécses az olvasónál.

Ezt a kötetet nem tudom csillagozni. A teljesség igénye nélkül kiemeltem pár példát, ami hatással volt rám, így vagy úgy, de a Körkép 2014 még számos érdekes novellát tartogat azok számára, akik belekukkantanának egy kicsit a kortárs magyar irodalomba. És mert úgy érzem, ezen személyek száma mostanság egyre ritkásabb, ezért a következőknek ajánlanám a kötetet:

• Azoknak, akik azon veszik észre magukat regény olvasás közben, hogy elkalandoznak a gondolataik, és négy-öt oldal után vissza kell lapozniuk - ők bírni fogják a novellákat!
  
  
• Azoknak, akik olvastak már bármit is a következő íróktól: Egressy Zoltán, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd vagy Dragomán György. Bizony, tőlük is szerepel egy-egy novella.
  
  
• Azoknak, akik írók szeretnének lenni. Köztudott, hogy ahhoz hogy jól írjunk, előtte sokat kell olvasni. Még jobb, ha sok novellát olvasunk, és megvizsgáljuk, hogy építenek fel egy világot ily kevés oldalon is a profik.
  
  
• És azoknak is, akik rövidfilmeket szeretnének csinálni, de még nem írnak olyan jól. Én ugyanis megtaláltam a következő filmem sztoriját a Körkép lapjain. Ötlet és ihlet-vadászatra tökéletesek az ilyen gyűjtemények.