A bunkerrajzoló - Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció

Géczi János : A bunkerrajzoló

Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció

2015
Athenaeum Kiadó
322 oldal
kortárs magyar életrajzi regény

"A réten szagoltam meg a halált is. Beleszippantottam egy gyomirtós dobozba, D52.be, és azt gondoltam, ez a halál bűze."

Sajnos eddig nem ismertem Géczi Jánost, de ezután biztosan elolvasom előző könyvét is, a Vadnarancsokat (hm, úgy érzem, ez az író vonzódik a vad gyümölcsökhöz...), mert A bunkerrajzolótól teljesen a padlóra kerültem.

Fülszöveg részlet:

"A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon – de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével."

Én gimis korom óta szeretem a Vad Fruttikat, milliónyi koncertjükön voltam, voltam én igazi tini rajongó is. Mindig is szerettem a komolyabb dalok szövegét, van köztük olyan, ami végigkísérte egy korábbi szakítás utáni fájdalmaimat, és van, amit ha meghallok, eszembe jutott, ahogy rajongva tápláltam plátói érzéseket egy szintén zenész iránt. És míg vannak olyan együttesek, amikből tinikorom elteltével kiszerettem (30Y, Kicsillag), a Vad Fruttik koncertjeire még mindig lelkesen járok, és A bunkerrajzoló után csak még szívesebben fogok.

Ugyanis ez a könyv az első 35 oldal alatt háromszor szomorított el és hatott meg annyira, hogy gurultak a könnycseppek az arcomon. Egy átlagos családban nőttem fel, a családban senki nem volt alkoholista, a szüleim rengeteg szeretettel neveltek fel... Ezért minden alkalommal felkavarnak az ilyen szomorú történetek, mint az Árvácska vagy a Nyomorultak, és most ugyanígy hatott rám Marcell története is. Elképzelni sem tudtam, hogy ilyen nehéz gyerekkora volt. És még mennyi gyereknek lehet ilyen nehéz, vagy még ennél sokkal súlyosabb élete.

"Ebben az országban manapság munkát találni már magában is nehéz, és életet tervezni meg végképp nagyon macerás úgy, ha 70-100 ezer forintot kapsz egy hónapban. Abból nem teszel félre, abból nem utazol, nem bulizol, abból csak vegetálni tudsz, mert valakik szerint annyi elég a megélhetésre…"

De ez a könyv nem csak Vad Fruttik-rajongóknak szól. Aki még egy Vad Fruttik számot sem hallott, annak is szól, ugyanis ez a könyv gyönyörűen szól szegénységről, alkohol problémákról, félelemről, drogokról, és az azok elleni harcokról, csajozásról és a nem gondtalan gyerekkorról. Ettől függetlenül senkinek nem fog megártani egy kis Vad Fruttik, ezért linkelek egy klipet. Nagyon nehéz volt választani, de úgy döntöttem, hogy azt fogom megosztani, amin a könyv olvasása utáni koncerten a leginkább katarzisom volt.

Grecsó Krisztián Pletykaanyu könyvét juttatta eszembe A bunkerrajzoló, emlékszem, ott volt az, hogy Grecsó kibeszélte a faluját a könyvében, valódi neveket nem használva, de mindenki magára ismert, és lett is belőle nagy pereskedés.
Biztos vagyok benne, hogy ebben a könyvben is valós személyek jelennek meg, igazi élő karakterek. Akik bizony jól ki lettek pletykálva itt is. Remélem, ebből nem lesz pereskedés. 

"Emlékszem arra a gyerekre, aki odament Lovasihoz aláírást kérni, és a személyi igazolványát tolta az orra alá. Lovasi mindent gátlás nélkül aláírta neki az iratot."

2. Nyereményjáték eredményhirdetés

Kedves játékosok!

A második nyereményjátékot nem más, mint

 DreamyGirl 

nyerte, akinek ezúton gratulálok, és meg fogom őt keresni, hogy megbeszéljük, hogy adom át neki a nyereménykönyvet, ami nem más, mint Tom Wood-tól A bérgyilkos.

Köszönöm a hozzászólásokat, érdekes volt olvasni, nektek milyen témáktól, műfajoktól áll fel a szőr a hátatokon.

Lesz még nyereményjáték a nyáron, addig is térjetek vissza néha olvasgatni az ajánlóimat, kritikáimat, mostanában elég különleges könyveket fogok ki. Ha van valami kívánságotok, hogy milyen könyvekről (vagy bármilyen témáról) írjak, kommentben jelezzétek! :)

70 napig összezárva a víz alatt - Robert Merle magyarul eddig kiadatlan könyve

Robert Merle : 

Nekünk nem kel föl a nap

2015
Európa Kiadó
Fordító: Kamocsay Ildikó
344 oldal
20. századi francia szépirodalom

"Az ember furcsa állat: szeret szeretni."

Nehéz ezt a kritikát most megírnom, mert Robert Merle az egyik kedvenc íróm, ennek ellenére ez a könyv most nagyon nem tetszett. A fülszöveg utána kifejtem, hogy miért.

"A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy világváltozásokon még innen íródott regénnyel. Merle az izgalmas technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól, örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény, ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű neonvilágítás különbözteti meg egymástól.

A regény egyúttal felhívja az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris háború szörnyű eshetőségére is."

Igen, a könyv arról szól, hogy több száz férfi hogyan bírja összezárva több hónapon keresztül egy tengeralattjárón. De nem is akármilyenen, egy atom-tengeralattjárón, ami egyrészt nagyon menő, mert szupertitkos, másrészt nagyon veszélyes, mert ha ki is kell lőni azt az atomot, akkor megközelítőleg vége a világnak. Viszonylag egyértelmű, hogy egy ilyen témájú könyv főleg a férfi olvasókat tudná lekötni, ehhez képest főszereplőnk, drága elbeszélőnk folyamatosan női olvasóként szólít meg minket (persze leírja az okát az elején, de szerintem csak ügyes fogás volt, hogy valahogy bevonja a női nemet is). Tehát van egy helyszín és egy szituáció, ami engem (nem mint nőt, hanem személy szerint engem) egyáltalán nem érdekel, mivel kelthetné akkor még fel a figyelmemet? Főszereplőnk orvos, és a tenger mélyén műtétet végezni azért mégse semmi. Ez így szép és jó, de miért csak az utolsó 50 oldalon lesz dolga? Miért nem betegszik meg addig senki? Aztán, megkedvelhetnénk magát a főszereplőt, vagy bármelyik kedves mellékszereplőt. De én képtelen voltam rá. 

Robert Merle-nek nem csak a stílusa jó, hanem nagy általánosságban, az általam olvasott könyvekből az is kiderül, hogy a humora is fantasztikus. Nem tudom, hogy csak egy roppantul idegesítő főhőst akart itt létrehozni, vagy e könyv írása alatt elhagyta a humorérzéke őt, de sikerült egy olyan főszereplőt megalkotnia, aki azt hiszi magáról, hogy vicces és hogy a többiek is milyen mókásak, közben meg így 21. századi szemmel olvasva egy csepp humor nem hangzik egy a könyvben, csupán csak udvariassági formulák és okoskodások.

A fülszöveg szerint ez a könyv felhívja a figyelmet a nukleáris energia veszélyeire és a lehetséges háborúra, de szerintem ezt túl visszafogottan és enerváltan teszi. Mivel engem ez a téma nagyon is érdekel, és a Malevil-t pont azért imádtam, mert egy atomrobbanás utáni világban játszódott, kicsit több feszültséget vártam volna ettől a regénytől is.

Nem azt akarom mondani, hogy a Nekünk nem kel föl a nap rossz könyv! Csak egyszerűen nagyon magasra rakta nálam korábban egy a francia író a lécet, és így nagyot csalódtam. Nem nekem való könyv volt. De ettől még voltak benne gyönyörű gondolatok, idézni való bekezdések és kedves momentumok, nagyon el tudom képzelni, hogy mások imádni tudnák, és talán még "hősünk" "humorát" is értékelnék.

Kiknek ajánlom tehát:

• a hidegháború iránt érdeklődőknek
• tengeralattjáró rajongóknak
• azoknak, akiknek nem fontos, hogy nagyon legyen cselekménye egy regénynek, hanem inkább a kialakult viszonyok között létrejövő hangulat, szituációk érdeklik

"Véleményem szerint egy ember akkor szenved a klausztrofóbiától, ha rossz a kapcsolata társaival: ilyenkor nem a falakat érzi túl közelinek, hanem a többi embert."

Te is olvastad a könyvet? Mi a véleményed róla?

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 2.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 2.

Ez a második és egyben utolsó része ennek a minirovatnak. Összeszedtem azt a tíz könyvet, amit illene és szeretnék elolvasni a nyáron, az első ötöt leírtam már, a második öt most következik. És ezzel együtt egy nyereményjátékot is meghirdetek.

Az előző nyereményjáték nyertese Elhaym lett, aki anyukáját küldte a könyv átvételére, de azért őt is lefotóztam, szeretem az ilyen átvételről készült képeket. Akkor A nagy négyest sorsoltam ki Agatha Christie-től, most Tom Wood krimijét, A bérgyilkost fogom.

Milan Kundera : A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ez egy olyan könyv, amivel magamnak is, és a legjobb barátnőmnek is tartozom, aki évek óta mondogatja, hogy olvassam el. Én meg azóta elolvastam vagy három másik Kundera könyvet, ezt meg azóta is tologatom magam előtt. Pedig nagyon is érdekel, és meg is van itthon, úgyhogy most már tényleg itt az ideje, irgum-burgum.

Janne Teller : Semmi

Erről a könyvről nagyon keveset tudok, mert már két éve szokásom, hogy nem olvasom el előre a könyvek fülszövegét, ugyanis szerintem itthon a fülszöveg-írás halott. Szörnyűeket írnak, akiknek ez a munkájuk. Annyira fel akarják hívni a figyelmet a könyvekre, hogy minden poént, fordulatot, csavart lelőnek a könyv hátulján, és így - legalábbis személy szerint nálam - azt a hatást érik el, hogy már nem lesz érdekes a könyv, mert túl sokat tudunk róla. Tehát a Semmiről semmit se tudok, csupán a molyos értékeléseket olvasgattam, és mindenki annyira dicsérte, hogy nagyon megjött hozzá a kedvem.

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Ezt a könyvet még a volt barátomtól kaptam egy évfordulónkra, mert tudta, hogy imádom Keyes-t, és hogy Az ötödik Sally-t régóta el szeretném olvasni. A szomorú ebben a történetben az, hogy ez nagyjából öt évvel ezelőtt történt, és még azóta sem vettem kezembe ezt a történetet, pedig a nővérem és anyukám is elolvasták már. Szóval szégyellem magam, és próbálom minél hamarabb elolvasni, mert biztos vagyok benne, hogy imádni fogom.

Kovács Eszter : Let's kifli

Ez a könyv azért került fel a listámra, mert kell valami könnyed, vékonyka könyv is, és a Let's kiflit pedig pont nemrég kaptam meg a Magvetőtől. Tetszik, hogy fiatal írónőről van szó, és hogy arról a témáról szól, ami engem mostanság nagyon is foglalkoztat. Kivándorló fiatalokról, akik külföldön próbálnak szerencsét. Ennél többet erről a könyvről se tudok a már említett okokból kifolyólag, de Londonban még sosem jártam, és remélem, ebből a könyvből kicsit megismerhetem. Egyébként nem várok sokat ettől a könyvtől, nem hinném, hogy nagyon erőteljesen gondolatokat mer majd közölni, vagy véleményt formálni a jelenlegi helyzetről, de nincs is erre szükség feltétlenül.

Gabriel García Márquez : Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Azt vettem észre, hogy a nagy kedvencemtől már majdnem egy éve nem olvastam semmit, szóval éppen itt az ideje. Ez a könyv van meg még nekem itthon, amit még nem olvastam tőle, amiből azért már egyre kevesebb van, egy időben faltam a könyveit a könyvtárból. Ez a könyv a furcsa címe miatt is nagyon érdekel, és a stílusa is hiányzik már, szívesen fogok belemerülni ebbe a kék borítójú könyvbe.

Visszatérve a nyereményjátékra!

Eheti kérdésem pedig a következő:

Milyen témáról kell szóljon, milyen problémát kell feszegessen egy könyv ahhoz, hogy ti biztosan tudjátok, nem akarjátok elolvasni, mert nem érdekel, sőt idegesít is titeket?

A kommentben válaszolók között pedig Tom Wood A bérgyilkos című könyvét sorsolom ki.

Határidő: július 9. éjfél. 10-én pénteken fogok sorsolni!

A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 
Ehhez hozzátenném, hogy a múltkor nehezen találtam nyertest, ezért vagy figyeljétek a moly.hu-t, ahol fogok szólni, ha megvan a nyertes, vagy nézzetek be pénteken a blogomra. Ha egyiket se szeretnétek, akkor rögtön írjátok a hozzászólásba az e-mail címeteket. :)