70 napig összezárva a víz alatt - Robert Merle magyarul eddig kiadatlan könyve

Robert Merle : 

Nekünk nem kel föl a nap

2015
Európa Kiadó
Fordító: Kamocsay Ildikó
344 oldal
20. századi francia szépirodalom

"Az ember furcsa állat: szeret szeretni."

Nehéz ezt a kritikát most megírnom, mert Robert Merle az egyik kedvenc íróm, ennek ellenére ez a könyv most nagyon nem tetszett. A fülszöveg utána kifejtem, hogy miért.

"A mindmáig töretlen népszerűségű Robert Merle-nek szinte valamennyi műve megjelent már magyarul. Egyik utolsó nagy adósságunkat törlesztjük most ezzel az 1986-ban, tehát a hidegháborús korszak végén, de a nagy világváltozásokon még innen íródott regénnyel. Merle az izgalmas technikai részletek mellett hiteles képet fest benne a haditengerészek közel három hónapra összezárt, szigorú hierarchia és munkarend szerint élő közösségének mindennapjairól, az együttélés nehézségeiről, a külvilágtól elzárt katonák és a kisegítő személyzet gondjairól, örömeiről. Arról a természet közepén, az óceán mélyén természetellenes módon, de nagyon is létező világról, ahová soha nem jut el a napfény, ahol nincsenek ünnepek, és a napszakokat csak a változó színű neonvilágítás különbözteti meg egymástól.

A regény egyúttal felhívja az olvasó figyelmét a nukleáris energia veszélyeire és a nukleáris háború szörnyű eshetőségére is."

Igen, a könyv arról szól, hogy több száz férfi hogyan bírja összezárva több hónapon keresztül egy tengeralattjárón. De nem is akármilyenen, egy atom-tengeralattjárón, ami egyrészt nagyon menő, mert szupertitkos, másrészt nagyon veszélyes, mert ha ki is kell lőni azt az atomot, akkor megközelítőleg vége a világnak. Viszonylag egyértelmű, hogy egy ilyen témájú könyv főleg a férfi olvasókat tudná lekötni, ehhez képest főszereplőnk, drága elbeszélőnk folyamatosan női olvasóként szólít meg minket (persze leírja az okát az elején, de szerintem csak ügyes fogás volt, hogy valahogy bevonja a női nemet is). Tehát van egy helyszín és egy szituáció, ami engem (nem mint nőt, hanem személy szerint engem) egyáltalán nem érdekel, mivel kelthetné akkor még fel a figyelmemet? Főszereplőnk orvos, és a tenger mélyén műtétet végezni azért mégse semmi. Ez így szép és jó, de miért csak az utolsó 50 oldalon lesz dolga? Miért nem betegszik meg addig senki? Aztán, megkedvelhetnénk magát a főszereplőt, vagy bármelyik kedves mellékszereplőt. De én képtelen voltam rá. 

Robert Merle-nek nem csak a stílusa jó, hanem nagy általánosságban, az általam olvasott könyvekből az is kiderül, hogy a humora is fantasztikus. Nem tudom, hogy csak egy roppantul idegesítő főhőst akart itt létrehozni, vagy e könyv írása alatt elhagyta a humorérzéke őt, de sikerült egy olyan főszereplőt megalkotnia, aki azt hiszi magáról, hogy vicces és hogy a többiek is milyen mókásak, közben meg így 21. századi szemmel olvasva egy csepp humor nem hangzik egy a könyvben, csupán csak udvariassági formulák és okoskodások.

A fülszöveg szerint ez a könyv felhívja a figyelmet a nukleáris energia veszélyeire és a lehetséges háborúra, de szerintem ezt túl visszafogottan és enerváltan teszi. Mivel engem ez a téma nagyon is érdekel, és a Malevil-t pont azért imádtam, mert egy atomrobbanás utáni világban játszódott, kicsit több feszültséget vártam volna ettől a regénytől is.

Nem azt akarom mondani, hogy a Nekünk nem kel föl a nap rossz könyv! Csak egyszerűen nagyon magasra rakta nálam korábban egy a francia író a lécet, és így nagyot csalódtam. Nem nekem való könyv volt. De ettől még voltak benne gyönyörű gondolatok, idézni való bekezdések és kedves momentumok, nagyon el tudom képzelni, hogy mások imádni tudnák, és talán még "hősünk" "humorát" is értékelnék.

Kiknek ajánlom tehát:

• a hidegháború iránt érdeklődőknek
• tengeralattjáró rajongóknak
• azoknak, akiknek nem fontos, hogy nagyon legyen cselekménye egy regénynek, hanem inkább a kialakult viszonyok között létrejövő hangulat, szituációk érdeklik

"Véleményem szerint egy ember akkor szenved a klausztrofóbiától, ha rossz a kapcsolata társaival: ilyenkor nem a falakat érzi túl közelinek, hanem a többi embert."

Te is olvastad a könyvet? Mi a véleményed róla?

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 2.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 2.

Ez a második és egyben utolsó része ennek a minirovatnak. Összeszedtem azt a tíz könyvet, amit illene és szeretnék elolvasni a nyáron, az első ötöt leírtam már, a második öt most következik. És ezzel együtt egy nyereményjátékot is meghirdetek.

Az előző nyereményjáték nyertese Elhaym lett, aki anyukáját küldte a könyv átvételére, de azért őt is lefotóztam, szeretem az ilyen átvételről készült képeket. Akkor A nagy négyest sorsoltam ki Agatha Christie-től, most Tom Wood krimijét, A bérgyilkost fogom.

Milan Kundera : A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ez egy olyan könyv, amivel magamnak is, és a legjobb barátnőmnek is tartozom, aki évek óta mondogatja, hogy olvassam el. Én meg azóta elolvastam vagy három másik Kundera könyvet, ezt meg azóta is tologatom magam előtt. Pedig nagyon is érdekel, és meg is van itthon, úgyhogy most már tényleg itt az ideje, irgum-burgum.

Janne Teller : Semmi

Erről a könyvről nagyon keveset tudok, mert már két éve szokásom, hogy nem olvasom el előre a könyvek fülszövegét, ugyanis szerintem itthon a fülszöveg-írás halott. Szörnyűeket írnak, akiknek ez a munkájuk. Annyira fel akarják hívni a figyelmet a könyvekre, hogy minden poént, fordulatot, csavart lelőnek a könyv hátulján, és így - legalábbis személy szerint nálam - azt a hatást érik el, hogy már nem lesz érdekes a könyv, mert túl sokat tudunk róla. Tehát a Semmiről semmit se tudok, csupán a molyos értékeléseket olvasgattam, és mindenki annyira dicsérte, hogy nagyon megjött hozzá a kedvem.

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Ezt a könyvet még a volt barátomtól kaptam egy évfordulónkra, mert tudta, hogy imádom Keyes-t, és hogy Az ötödik Sally-t régóta el szeretném olvasni. A szomorú ebben a történetben az, hogy ez nagyjából öt évvel ezelőtt történt, és még azóta sem vettem kezembe ezt a történetet, pedig a nővérem és anyukám is elolvasták már. Szóval szégyellem magam, és próbálom minél hamarabb elolvasni, mert biztos vagyok benne, hogy imádni fogom.

Kovács Eszter : Let's kifli

Ez a könyv azért került fel a listámra, mert kell valami könnyed, vékonyka könyv is, és a Let's kiflit pedig pont nemrég kaptam meg a Magvetőtől. Tetszik, hogy fiatal írónőről van szó, és hogy arról a témáról szól, ami engem mostanság nagyon is foglalkoztat. Kivándorló fiatalokról, akik külföldön próbálnak szerencsét. Ennél többet erről a könyvről se tudok a már említett okokból kifolyólag, de Londonban még sosem jártam, és remélem, ebből a könyvből kicsit megismerhetem. Egyébként nem várok sokat ettől a könyvtől, nem hinném, hogy nagyon erőteljesen gondolatokat mer majd közölni, vagy véleményt formálni a jelenlegi helyzetről, de nincs is erre szükség feltétlenül.

Gabriel García Márquez : Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Azt vettem észre, hogy a nagy kedvencemtől már majdnem egy éve nem olvastam semmit, szóval éppen itt az ideje. Ez a könyv van meg még nekem itthon, amit még nem olvastam tőle, amiből azért már egyre kevesebb van, egy időben faltam a könyveit a könyvtárból. Ez a könyv a furcsa címe miatt is nagyon érdekel, és a stílusa is hiányzik már, szívesen fogok belemerülni ebbe a kék borítójú könyvbe.

Visszatérve a nyereményjátékra!

Eheti kérdésem pedig a következő:

Milyen témáról kell szóljon, milyen problémát kell feszegessen egy könyv ahhoz, hogy ti biztosan tudjátok, nem akarjátok elolvasni, mert nem érdekel, sőt idegesít is titeket?

A kommentben válaszolók között pedig Tom Wood A bérgyilkos című könyvét sorsolom ki.

Határidő: július 9. éjfél. 10-én pénteken fogok sorsolni!

A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 
Ehhez hozzátenném, hogy a múltkor nehezen találtam nyertest, ezért vagy figyeljétek a moly.hu-t, ahol fogok szólni, ha megvan a nyertes, vagy nézzetek be pénteken a blogomra. Ha egyiket se szeretnétek, akkor rögtön írjátok a hozzászólásba az e-mail címeteket. :)

1. Nyereményjáték eredményhirdetés!

Ééés meg is van az első könyv nyerős játékom szerencsés nyertese (a kép a sorsolásról jobbra látható, kattintással nagyoítható), aki pedig nem más, mint:

Vantana M. Forest

A nyertessel fel is veszem máris a kapcsolatot e-mailben, és pár napon belül érkezik a következő nyereményjáték, figyeljétek!

Addig is megjegyezném, hogy Géczi János Bunkerrajzoló című könyve, ami a Vad Fruttikos Likó Marcellről szól, egyszerűen fantasztikus, a 60. oldalig már kétszer könnyeztem rajta, aki szereti a zenekart, mindenképp olvassa el!

Update:

Mivel az eredeti nyertes nem válaszolt sehol sem, ezért újat sorsoltam, és most Elhaym lett a szerencsés kiválasztott, vele felveszem a kapcsolatot rövid időn belül, és jön a második fele a nyári tervezett olvasmánylistámnak nyereményjátékkal egybekötve!

Jodi Picoult : Találj rám

Jodi Picoult : Találj rám

2014
Athenaeum Kiadó
Fordító: Babits Péter
456 oldal
kortárs amerikai szépirodalom

Ezt a könyvet fél éve olvastam, és azóta nem írtam meg róla a kritikát. Először nem tudtam mit írjak, mérges is voltam a könyvre, aztán feledésbe merült. De most szeretném megírni, már csak azért is, mert nálam ez már hagyomány, és szeretnék szép lassan Jodi Picoult összes könyvéről véleményt írni.

A Találj rám fülszövegéből részlet:

"A Szelíd vadak folytatódik! Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?"

A Szelíd vadak című előtörténet (amit csak e-bookként lehet kapni és olvasni) egy magával ragadó szomorú történet egy önálló, független és rendkívül intelligens nőről, aki azt hiszi, mindennel el tud boldogulni egyedül is, ám végül kénytelen rájönni, hogy minden nő életében elkel egy férfi. A rövidke könyv főszereplője pedig nem más, mint Alice, a Találj rám egyik főszereplője. Az előtörténetben főszereplők még az elefántok is, - a regényben már csak mellékszereplők -  és rengeteget tudhatunk meg ezekről a bölcs és lojális állatokról. 

A Találj rám már megint egy olyan könyv, ami olvastatja magát, és például nyáron vízpartra tökéletes. Ez volt számomra az eddigi legmegfejthetetlenebb könyve, az utolsó oldalakig (amikor is egy hatalmas csattanó derül ki) azt hittem, hogy hibák vannak a könyvben, de nem csak ebben, hanem a Szelíd vadakban is. (időpontok, vezetéknevek... de nem részletezem, mert az spoiler lenne). A stílus és az, hogy megint több szemszögből ismerhettem meg a történetet megint nagyon tetszett, és a karakterek is nagyon érdekesek és sokrétűek voltak, de... 

Picoult-hoz képest kicsit itt lassan indult be a történet, már-már unalmas volt a könyv első fele, főleg a legeleje, lassan szerettem meg a karaktereket, de miután ezen túlestünk, már minden ment, mint a karikacsapás.
Spoiler mentesen nem is tudok többet írni (de ha valakinek van kedve, jól kibeszélhetjük, mert van mit), de az biztos, hogy a könyv többször is beindítja az anyai ösztönt azokban is, akik még nem anyák, és arról is biztosíthatom a jövőbeli olvasókat, hogy ez a könyv pár óra, vagy pár nap izgulást mindenképp fog okozni.

Kiknek ajánlom:

• elefántrajongóknak
• jóslással foglalkozóknak, a misztikum kedvelőinek
• természetesen a Jodi Picoult rajongóknak
• azoknak, akik szeretik azokat a könyveket, aminél végig töri az olvasó a fejét, mire fog kifutni a könyv, de a végén egy olyan csavar jön, ami kiszámíthatatlan volt

"– Nem gondolja, hogy egy kicsit mindnyájan médiumok vagyunk? Még sosem fordult elő, hogy egy rég nem látott barátjára gondolt, amikor az váratlanul felhívta? – Nem – feleli laposan Virgil. 

– No persze, ahhoz barátok is kellenek."

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 1.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 1.

Mások is írtak ilyen listákat, amik nagyon megtetszettek nekem, és mivel én is imádok listákat gyártani, és idén nyárra komoly terveim vannak, ezért közzé teszem, miket szeretnék elolvasni.

Ez az első 5 könyv, a következő posztban a másik 5 könyvet fogom bemutatni, és ott is lesz nyereményjáték.

Bizony van köztük pár, amit kicsit szégyellek, hogy még nem olvastam, ezért azt a kérdés tenném fel nektek, hogy nektek melyik ez a könyv? Amit már évek óta el akartok olvasni, valójában nagyon híres, és közkedvelt is, esetleg már előfordult az is, hogy valahol lazán azt mondtátok, hogy persze, hogy olvastátok, ki ne olvasta volna...? Vagy talán már meg is utáltátok a könyvet, amiért még nem sikerült elolvasnotok? Szóval várom a hozzászólásokat, és a válaszadók között kisorsolom Agatha Christie A nagy négyes című könyvét. (amiket itt kisorsolok, mind a saját, egyszer olvasott példányaim)

Aldous Huxley: Szép új világ

Imádom a disztópiákat, meg mindenféle utópisztikus történetet, erre pont ezt hagytam ki eddig? Ne tudjátok meg, milyen régóta van a várólistámon... Ráadásul tudom, hogy tetszeni fog.

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita

Na igen, ez meg egy másik kultkönyv, ami nekem eddig kimaradt. Nem volt kötelező olvasmány, magamtól meg nem vettem le a polcról. De idén végre ezzel is végezni akarok, és remélem, szeretni fogom.

Gayle Forman: Csak egy nap

Sok nehezebb, komolyabb olvasmány van a nyári listámon, így kell közé pár könnyedebb. Gayle Formant meg egyszerűen imádom. A Ha maradnék, a Hová tűntél és az Itt voltam is nagyon tetszett, szóval tengerpartra biztos, hogy viszek tőle egy könyvet.

Robert Merle: Védett férfiak

Az én top 3 listámon Merle rajta van, és mégis hatalmas hiányosságaim vannak vele kapcsolatban, ráadásul ez a könyv témája miatt is nagyon érdekel, imádom ezeket a fura, futurisztikus és utópisztikus helyzeteket, amiket teremteni tud. 

Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Nick Hornby a Vájtfülűek brancsa című könyvében hozta meg hozzá a kedvem, és mivel a filmről is nagyon jókat hallottam, de még azt sem láttam, ezért itt az ideje, hogy mindkettő bepótoljam. Főleg, hogy Lehane-től olvastam már mást, és azok nagyon tetszettek.

Várom a hozzászólásokat, ti mivel vagytok még adósok magatoknak? Mit illene már jó régóta elolvasnotok? A válaszokat csütörtök, június 18. éjfélig küldhetitek. Pénteken pedig eredményhirdetés. A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 

2015-ös kedvencem - Háy János: Hozott lélek

Háy János : Hozott lélek

2015

Európa Kiadó

384 oldal

kortárs magyar szépirodalom

novelláskötet

Amikor megláttam, hogy megjelenik ez a könyv, rögtön gyökeret vetett bennem a gondolat, miszerint nekem ez KELL. Tetszett a borító is, és a leírása. Aztán rájöttem, hogy a legutóbbi találkozásom Háy Jánossal elég rosszul sült el, ugyanis a Xanadu című könyvét iszonyat nehezen olvastam el, és egy pillanatra sem tudtam megszeretni. Írtam is róla egy kiábrándult kritikát.

Szerencsére a Hozott lélekkel nem voltak ilyen jellegű problémáim, sőt őszintén fogalmazva semmilyen problémám nem volt vele, mert első pillanatban beleszerettem, és magamban bólogatva, nevetgélve, vagy sírdogálva minden novella után megerősödött bennem ez az érzés.

Ebben a kötetben 48 novella fért el, mindegyik rövidke, átlagosan 4-5 oldalasak, tehát a buszon is ugyanolyan jól lehet olvasni (ha az ember nem fél a nyilvános könnyezéstől - én már lassan hozzászokom), mint fogmosás után este az ágyikóba kucorodva. Bár a novellák legnagyobb százalékának a párkapcsolatok és azoknak mindennemű nehézsége a témája, nem egysíkúak a történetek. Akad itt hátborzongató krimi (Háború után), történelmi (Titok), vadiúj mese (pl. A karbunkulus torony, A tengerszem, A fából faragott királyfi, A magányos hegy), és egy-két szórakoztatóan elfuserált sztori is (Alkalom szüli). Az én személyes kedvencem a Svábhegy volt.

"És ki az a más, kérdeztem. Mindegy, mondta, nem ismerem, és elment nyolc év az életemből, ő meg a legjobb barátnőmmel."

Akadnak olyan novellák a kötetben, amik szinte már elcsépelt témákat dolgoznak fel, lerágott csontok (a férfi el akarja hagyni párját egy új lányért, akit igazán szeret, de kiderült, hogy az előző teherbe esett tőle... és hasonlók), amik már-már unalmasak lennének egy sorozatban, filmben nézve, de Háy János stílusa, az a tökéletes precizitás, amivel belebújik karakterei bőrébe, és megszólaltatja őket, izgalmassá, életszerűvé teszi történetüket. Legtöbbször túl életszerűvé, túl szomorúvá. A valóság, ami ennek a könyvnek a lapjain újra és újra megjelenik, bizony legtöbbször elég kiábrándító, dühítő vagy csak elkeserítő, de megrendítő és tanulságos is.

Azt már elhatároztam, hogy amikor a párom betölti a negyvenet (akkor jön a kapuzárási pánik nagyjából, nem?), akkor odaadom neki ezt a könyvet, hogy legalább A tiszta lap című novellát olvassa el belőle. Abban reménykedem, hogy ezzel megnyugtatom, és nyugton marad a fenekén utána, és nem lapoz át egy olyan novellára, amiben éppen jól sült el a válás, és a huszonéves lánykával sokkal boldogabb életet folytatott a főszereplő. :)

Ezt a könyvet nem ajánlom:

• depresszióban szenvedőknek
• épp válófélben, szakításban lévő olvasóknak
• azoknak, akik valami nagyon vidámat akarnak olvasni

Egyébként mindenki másnak nyugodt szívvel, és nagyon sok szeretettel ajánlom, gyönyörűen kegyetlen ez a könyv!

"Megint úgy éreztem, hogy ha egy időtől szétroncsolt nő képes engem leradírozni, akkor valami nem lehet velem rendben, hogy szörnyen nézhetek ki, csúnya vagyok,aki senkinek nem kell, még egy ötvenéves férfinak sem. És sírtam akkor, meg sírok még mindig minden este, hogy jöjjön vissza, vagy legalább menjen el az a baba, amit utolsó találkozásunkkor a szívem alatt hagyott."

Öngyilkos gondolatok

Gayle Forman : Itt voltam

2015
Ciceró Kiadó
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti mű: Gayle Forman: I Was Here
280 oldal 
kortárs ifjúsági regény

„De te miért olvasol társaságban?” – hangzott el ma a nővérem szájából a családi kirándulásra menet az autóban. Most erre mit lehet válaszolni, ha az ember egy Gayle Forman könyvet olvas? Azért, mert nem lehet letenni, nem én tehetek róla! 

Ha valakinek még nem ismerős Gayle Forman neve, annak elárulom, hogy ő írta a Ha maradnék (If I Stay) című könyvet, ami tökéletes könnycsatorna tisztító eszköz, ugyanis sem a könyvet, sem a belőle készült filmet nem lehet száraz szemmel végig bírni. Az írónőnek nagyon jó érzéke van a témaválasztáshoz, nem felszínes tucatkönyveket ír, hanem megpróbálja megkapirgálni a fontos tabutémák kérgét, és az alá hatolva, az igazán mély rétegeiből - egy megható és tanulságos történeten keresztül - bemutatni a kérdéses probléma minden szegmensét.

Az Itt voltam című regényében ez a fontos, de nem túl divatos téma az öngyilkosság.

Fülszöveg:

"Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában. 

Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott."

Örülök, hogy elolvastam az Itt voltamot, mert eddig nem csak távol állt tőlem az öngyilkosság és a depresszió, de nagyon nehezen tudtam megérteni azokat az embereket, akiknek közül volt valamelyikhez. Ez a könyv segített, most már talán kicsit jobban értem őket, vagy legalábbis eltűnt belőlem az előítélet. 

Bárcsak minden tinikönyv elérné ezt a színvonalat, és hasonló értéket képviselne. Csak azért nem kapott 10 szmájlit, mert néha voltak benne nagyon didaktikus, nyálas mondatok-gondolatok, és valljuk be, én meg már nem vagyok tini, akinek ez nem biztos, hogy feltűnik.

Ajánlom azoknak, akik:

• szeretik az igényes ifjúsági regényeket, mint az Egy különc srác feljegyzései, a Zabhegyező, Tizenhárom okom volt...
• akiket foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, vagy érdeklik azok az emberek, akiket foglalkoztat
• akinek van egy szabad délutánja, amikor mindent mást ki akar zárni a fejéből
• és persze Gayle Forman rajongóinak, nekik kötelező!

"Néha úgy érzem, ha nem ismerem meg Meget, soha nem tudom meg, milyen egy normális család.

Elhallgatok, mert minden emlék, ami Garciáékhoz fűz, minden film, amelyet a kopott családi heverőn együtt néztünk meg, minden színdarab, amelyben Scottie-ra is osztottunk szerepet, minden éjszakázás a tábortűz mellett - mindez hirtelen melegséggel tölt el. De. Mindig ott van a de."