1. Nyereményjáték eredményhirdetés!

Ééés meg is van az első könyv nyerős játékom szerencsés nyertese (a kép a sorsolásról jobbra látható, kattintással nagyoítható), aki pedig nem más, mint:

Vantana M. Forest

A nyertessel fel is veszem máris a kapcsolatot e-mailben, és pár napon belül érkezik a következő nyereményjáték, figyeljétek!

Addig is megjegyezném, hogy Géczi János Bunkerrajzoló című könyve, ami a Vad Fruttikos Likó Marcellről szól, egyszerűen fantasztikus, a 60. oldalig már kétszer könnyeztem rajta, aki szereti a zenekart, mindenképp olvassa el!

Update:

Mivel az eredeti nyertes nem válaszolt sehol sem, ezért újat sorsoltam, és most Elhaym lett a szerencsés kiválasztott, vele felveszem a kapcsolatot rövid időn belül, és jön a második fele a nyári tervezett olvasmánylistámnak nyereményjátékkal egybekötve!

Jodi Picoult : Találj rám

Jodi Picoult : Találj rám

2014
Athenaeum Kiadó
Fordító: Babits Péter
456 oldal
kortárs amerikai szépirodalom

Ezt a könyvet fél éve olvastam, és azóta nem írtam meg róla a kritikát. Először nem tudtam mit írjak, mérges is voltam a könyvre, aztán feledésbe merült. De most szeretném megírni, már csak azért is, mert nálam ez már hagyomány, és szeretnék szép lassan Jodi Picoult összes könyvéről véleményt írni.

A Találj rám fülszövegéből részlet:

"A Szelíd vadak folytatódik! Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?"

A Szelíd vadak című előtörténet (amit csak e-bookként lehet kapni és olvasni) egy magával ragadó szomorú történet egy önálló, független és rendkívül intelligens nőről, aki azt hiszi, mindennel el tud boldogulni egyedül is, ám végül kénytelen rájönni, hogy minden nő életében elkel egy férfi. A rövidke könyv főszereplője pedig nem más, mint Alice, a Találj rám egyik főszereplője. Az előtörténetben főszereplők még az elefántok is, - a regényben már csak mellékszereplők -  és rengeteget tudhatunk meg ezekről a bölcs és lojális állatokról. 

A Találj rám már megint egy olyan könyv, ami olvastatja magát, és például nyáron vízpartra tökéletes. Ez volt számomra az eddigi legmegfejthetetlenebb könyve, az utolsó oldalakig (amikor is egy hatalmas csattanó derül ki) azt hittem, hogy hibák vannak a könyvben, de nem csak ebben, hanem a Szelíd vadakban is. (időpontok, vezetéknevek... de nem részletezem, mert az spoiler lenne). A stílus és az, hogy megint több szemszögből ismerhettem meg a történetet megint nagyon tetszett, és a karakterek is nagyon érdekesek és sokrétűek voltak, de... 

Picoult-hoz képest kicsit itt lassan indult be a történet, már-már unalmas volt a könyv első fele, főleg a legeleje, lassan szerettem meg a karaktereket, de miután ezen túlestünk, már minden ment, mint a karikacsapás.
Spoiler mentesen nem is tudok többet írni (de ha valakinek van kedve, jól kibeszélhetjük, mert van mit), de az biztos, hogy a könyv többször is beindítja az anyai ösztönt azokban is, akik még nem anyák, és arról is biztosíthatom a jövőbeli olvasókat, hogy ez a könyv pár óra, vagy pár nap izgulást mindenképp fog okozni.

Kiknek ajánlom:

• elefántrajongóknak
• jóslással foglalkozóknak, a misztikum kedvelőinek
• természetesen a Jodi Picoult rajongóknak
• azoknak, akik szeretik azokat a könyveket, aminél végig töri az olvasó a fejét, mire fog kifutni a könyv, de a végén egy olyan csavar jön, ami kiszámíthatatlan volt

"– Nem gondolja, hogy egy kicsit mindnyájan médiumok vagyunk? Még sosem fordult elő, hogy egy rég nem látott barátjára gondolt, amikor az váratlanul felhívta? – Nem – feleli laposan Virgil. 

– No persze, ahhoz barátok is kellenek."

Nyárra tervezett könyvek nyereményjátékkal 1.

Amiket el szeretnék (illene már) olvasni a nyáron 1.

Mások is írtak ilyen listákat, amik nagyon megtetszettek nekem, és mivel én is imádok listákat gyártani, és idén nyárra komoly terveim vannak, ezért közzé teszem, miket szeretnék elolvasni.

Ez az első 5 könyv, a következő posztban a másik 5 könyvet fogom bemutatni, és ott is lesz nyereményjáték.

Bizony van köztük pár, amit kicsit szégyellek, hogy még nem olvastam, ezért azt a kérdés tenném fel nektek, hogy nektek melyik ez a könyv? Amit már évek óta el akartok olvasni, valójában nagyon híres, és közkedvelt is, esetleg már előfordult az is, hogy valahol lazán azt mondtátok, hogy persze, hogy olvastátok, ki ne olvasta volna...? Vagy talán már meg is utáltátok a könyvet, amiért még nem sikerült elolvasnotok? Szóval várom a hozzászólásokat, és a válaszadók között kisorsolom Agatha Christie A nagy négyes című könyvét. (amiket itt kisorsolok, mind a saját, egyszer olvasott példányaim)

Aldous Huxley: Szép új világ

Imádom a disztópiákat, meg mindenféle utópisztikus történetet, erre pont ezt hagytam ki eddig? Ne tudjátok meg, milyen régóta van a várólistámon... Ráadásul tudom, hogy tetszeni fog.

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita

Na igen, ez meg egy másik kultkönyv, ami nekem eddig kimaradt. Nem volt kötelező olvasmány, magamtól meg nem vettem le a polcról. De idén végre ezzel is végezni akarok, és remélem, szeretni fogom.

Gayle Forman: Csak egy nap

Sok nehezebb, komolyabb olvasmány van a nyári listámon, így kell közé pár könnyedebb. Gayle Formant meg egyszerűen imádom. A Ha maradnék, a Hová tűntél és az Itt voltam is nagyon tetszett, szóval tengerpartra biztos, hogy viszek tőle egy könyvet.

Robert Merle: Védett férfiak

Az én top 3 listámon Merle rajta van, és mégis hatalmas hiányosságaim vannak vele kapcsolatban, ráadásul ez a könyv témája miatt is nagyon érdekel, imádom ezeket a fura, futurisztikus és utópisztikus helyzeteket, amiket teremteni tud. 

Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Nick Hornby a Vájtfülűek brancsa című könyvében hozta meg hozzá a kedvem, és mivel a filmről is nagyon jókat hallottam, de még azt sem láttam, ezért itt az ideje, hogy mindkettő bepótoljam. Főleg, hogy Lehane-től olvastam már mást, és azok nagyon tetszettek.

Várom a hozzászólásokat, ti mivel vagytok még adósok magatoknak? Mit illene már jó régóta elolvasnotok? A válaszokat csütörtök, június 18. éjfélig küldhetitek. Pénteken pedig eredményhirdetés. A nyertessel majd külön egyeztetek, egyelőre biztos, hogy budapesti személyes átvételt tudok csak biztosítani, később majd lehet, hogy lesz postázás is. 

2015-ös kedvencem - Háy János: Hozott lélek

Háy János : Hozott lélek

2015

Európa Kiadó

384 oldal

kortárs magyar szépirodalom

novelláskötet

Amikor megláttam, hogy megjelenik ez a könyv, rögtön gyökeret vetett bennem a gondolat, miszerint nekem ez KELL. Tetszett a borító is, és a leírása. Aztán rájöttem, hogy a legutóbbi találkozásom Háy Jánossal elég rosszul sült el, ugyanis a Xanadu című könyvét iszonyat nehezen olvastam el, és egy pillanatra sem tudtam megszeretni. Írtam is róla egy kiábrándult kritikát.

Szerencsére a Hozott lélekkel nem voltak ilyen jellegű problémáim, sőt őszintén fogalmazva semmilyen problémám nem volt vele, mert első pillanatban beleszerettem, és magamban bólogatva, nevetgélve, vagy sírdogálva minden novella után megerősödött bennem ez az érzés.

Ebben a kötetben 48 novella fért el, mindegyik rövidke, átlagosan 4-5 oldalasak, tehát a buszon is ugyanolyan jól lehet olvasni (ha az ember nem fél a nyilvános könnyezéstől - én már lassan hozzászokom), mint fogmosás után este az ágyikóba kucorodva. Bár a novellák legnagyobb százalékának a párkapcsolatok és azoknak mindennemű nehézsége a témája, nem egysíkúak a történetek. Akad itt hátborzongató krimi (Háború után), történelmi (Titok), vadiúj mese (pl. A karbunkulus torony, A tengerszem, A fából faragott királyfi, A magányos hegy), és egy-két szórakoztatóan elfuserált sztori is (Alkalom szüli). Az én személyes kedvencem a Svábhegy volt.

"És ki az a más, kérdeztem. Mindegy, mondta, nem ismerem, és elment nyolc év az életemből, ő meg a legjobb barátnőmmel."

Akadnak olyan novellák a kötetben, amik szinte már elcsépelt témákat dolgoznak fel, lerágott csontok (a férfi el akarja hagyni párját egy új lányért, akit igazán szeret, de kiderült, hogy az előző teherbe esett tőle... és hasonlók), amik már-már unalmasak lennének egy sorozatban, filmben nézve, de Háy János stílusa, az a tökéletes precizitás, amivel belebújik karakterei bőrébe, és megszólaltatja őket, izgalmassá, életszerűvé teszi történetüket. Legtöbbször túl életszerűvé, túl szomorúvá. A valóság, ami ennek a könyvnek a lapjain újra és újra megjelenik, bizony legtöbbször elég kiábrándító, dühítő vagy csak elkeserítő, de megrendítő és tanulságos is.

Azt már elhatároztam, hogy amikor a párom betölti a negyvenet (akkor jön a kapuzárási pánik nagyjából, nem?), akkor odaadom neki ezt a könyvet, hogy legalább A tiszta lap című novellát olvassa el belőle. Abban reménykedem, hogy ezzel megnyugtatom, és nyugton marad a fenekén utána, és nem lapoz át egy olyan novellára, amiben éppen jól sült el a válás, és a huszonéves lánykával sokkal boldogabb életet folytatott a főszereplő. :)

Ezt a könyvet nem ajánlom:

• depresszióban szenvedőknek
• épp válófélben, szakításban lévő olvasóknak
• azoknak, akik valami nagyon vidámat akarnak olvasni

Egyébként mindenki másnak nyugodt szívvel, és nagyon sok szeretettel ajánlom, gyönyörűen kegyetlen ez a könyv!

"Megint úgy éreztem, hogy ha egy időtől szétroncsolt nő képes engem leradírozni, akkor valami nem lehet velem rendben, hogy szörnyen nézhetek ki, csúnya vagyok,aki senkinek nem kell, még egy ötvenéves férfinak sem. És sírtam akkor, meg sírok még mindig minden este, hogy jöjjön vissza, vagy legalább menjen el az a baba, amit utolsó találkozásunkkor a szívem alatt hagyott."

Öngyilkos gondolatok

Gayle Forman : Itt voltam

2015
Ciceró Kiadó
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti mű: Gayle Forman: I Was Here
280 oldal 
kortárs ifjúsági regény

„De te miért olvasol társaságban?” – hangzott el ma a nővérem szájából a családi kirándulásra menet az autóban. Most erre mit lehet válaszolni, ha az ember egy Gayle Forman könyvet olvas? Azért, mert nem lehet letenni, nem én tehetek róla! 

Ha valakinek még nem ismerős Gayle Forman neve, annak elárulom, hogy ő írta a Ha maradnék (If I Stay) című könyvet, ami tökéletes könnycsatorna tisztító eszköz, ugyanis sem a könyvet, sem a belőle készült filmet nem lehet száraz szemmel végig bírni. Az írónőnek nagyon jó érzéke van a témaválasztáshoz, nem felszínes tucatkönyveket ír, hanem megpróbálja megkapirgálni a fontos tabutémák kérgét, és az alá hatolva, az igazán mély rétegeiből - egy megható és tanulságos történeten keresztül - bemutatni a kérdéses probléma minden szegmensét.

Az Itt voltam című regényében ez a fontos, de nem túl divatos téma az öngyilkosság.

Fülszöveg:

"Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában. 

Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott."

Örülök, hogy elolvastam az Itt voltamot, mert eddig nem csak távol állt tőlem az öngyilkosság és a depresszió, de nagyon nehezen tudtam megérteni azokat az embereket, akiknek közül volt valamelyikhez. Ez a könyv segített, most már talán kicsit jobban értem őket, vagy legalábbis eltűnt belőlem az előítélet. 

Bárcsak minden tinikönyv elérné ezt a színvonalat, és hasonló értéket képviselne. Csak azért nem kapott 10 szmájlit, mert néha voltak benne nagyon didaktikus, nyálas mondatok-gondolatok, és valljuk be, én meg már nem vagyok tini, akinek ez nem biztos, hogy feltűnik.

Ajánlom azoknak, akik:

• szeretik az igényes ifjúsági regényeket, mint az Egy különc srác feljegyzései, a Zabhegyező, Tizenhárom okom volt...
• akiket foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, vagy érdeklik azok az emberek, akiket foglalkoztat
• akinek van egy szabad délutánja, amikor mindent mást ki akar zárni a fejéből
• és persze Gayle Forman rajongóinak, nekik kötelező!

"Néha úgy érzem, ha nem ismerem meg Meget, soha nem tudom meg, milyen egy normális család.

Elhallgatok, mert minden emlék, ami Garciáékhoz fűz, minden film, amelyet a kopott családi heverőn együtt néztünk meg, minden színdarab, amelyben Scottie-ra is osztottunk szerepet, minden éjszakázás a tábortűz mellett - mindez hirtelen melegséggel tölt el. De. Mindig ott van a de."

Justin Torres : Mi állatok

Justin Torres : Mi, állatok

2014

Európa Kiadó

fordító: Vághy László

192 oldal

kortárs amerikai regény

"Senki más nem bírta ilyen sokáig a szemhéján tartani a könnyeit, mint Anya; voltak napok, amikor órákon át így mászkált, kövér könnycseppekkel a szemében, és nem hagyta őket leesni." 

Amikor anyukám nyomta a kezembe a könyvet, miszerint ez egy szörnyűséges történet, rögtön tudtam, hogy én szeretni fogom. Így volt ez anno a Tajtékos napokkal vagy a Nyugalommal is. Mindenesetre aki Émile Ajar Előttem az élet című könyvét nem nagyon kedvelte a stílusa, atmoszférája miatt, az a Mi, állatokat se fogja szeretni.

Fülszöveg:

A regény középpontjában a család áll, annak minden szépségével és szörnyűségével együtt – vagyis egy család, az író-narrátoré: a Puerto Ricó-i apa és a fehér anya szinte még maguk is gyerekek, de már van három fiuk, akikkel egyik napról a másikra élnek, kegyetlen, követelőző, viharos szeretetben. A fiúk vadulnak, csavarognak, szilaj játékokban dolgozzák fel sérelmeiket, és ugyanezt teszik a kamasz szülők is. Az apa időnként eltűnik, kétségbeesésbe taszítva az otthon maradottakat, de csak hogy aztán újra előkerüljön, és újrakezdődjön a vérre menő játék meg a harc…

Justin Torres első regénye a Mi, állatok, ami rögtön be is zsebelt jó pár fontos díjat Amerikában, és én nagyon boldog vagyok, hogy az Európa Kiadó lefordította és behozta a könyvet Magyarországra, mert különben halvány esélye se lett volna, hogy én rátaláljak. Az pedig nagy kár lett volna. A könyv elég erősen önéletrajzi ihletésű, meglehetősen nagy port is kavart odaát, de Michael Cunningham szerette (mi pedig szeretjük Michael Cunningham-et, ergó...!?), és akinek még ez sem elég: 2011-ben Torrest választotta a Salon.com a legszexibb férfinak (csak ebből az okból lejjebb mutatunk róla még egy képet).

Bár ez egy rövid, egyszerű nyelvezetű könyv, mégsem könnyen fogyasztható. Ez a párosítás viszont nagyon is jól áll ennek a történetnek, családnak és korszaknak.

A Puerto Ricó-i családban egyszerre van meg minden, amire vágyunk: játékosság, szeretet, szenvedély és fiatalság; és ezzel egy időben minden, amitől rettegünk: pénztelenség, gyűlölet, a jövőkép hiánya, félelem, erőszak és túl sok alkohol.

A rövid, pár oldalas - egymáshoz csak lazán kapcsolódó - epizódok fantasztikus érzékiséggel és brutalitással mutatják be ennek a furcsa családnak a sorsát. A három gyerek korai játszadozásai idővel kamaszos lázadássá válik, bárhogy is könyörög a fiatal anya legkisebb fiának, hogy az maradjon meg hat évesnek, mert utána már minden gyerek elfordul a szüleitől, és minden megromlik. Hogy a könyv befejezését, végkimenetelét ki hogyan értelmezi, az már más kérdés. Én egyrészt tökéletesen megértem, miért is lehet megosztó ez a könyv sokak számára (a vége "csattanó" sokaknál kiverheti a biztosítékot), másrészt nekem pont azért tetszett nagyon ez a könyv, mert zseniálisan vezette végig a szálakat, és számomra nem volt meglepő egyik sors alakulása sem. Az már más kérdés, hogy talán feleslegesen drukkoltam.

A könyvet ajánlom mindenkinek, aki:

• szereti a szókimondó és nyers fogalmazásmódot
• odáig van a latin-amerikai temperamentumért
• szereti, ha az emberi fajt kicsit kritikus és cinikus szemmel nézik

"Ott volt apus valahol, egy másik készüléknél, egy telefonfülkében, vagy valaki másnak az ágya szélén, részegen vagy józanon, és lárma és forróság van körülötte, vagy hideg volt és egyedül volt, vagy mások is voltak ott, mindenesetre minden egyes csörgés hazahozta, idehozta őt közénk. A csörgés hangszíne is változott, kétségbeesettből vádló lett, aztán lassú és bánatos, majd olyan, mint a szívverés, majd maga volt az örökkévalóság - mindig is csörgött, és ítéletnapig csörögni fog -, majd a vészharang dermesztő kongásba csapott át."

Alessandro Baricco: Tengeróceán

Alessandro Baricco : Tengeróceán

2014
Helikon Kiadó
Fordító: Székely Éva
200 oldal
olasz kortárs szépirodalom

"Dira fölnézett a számításaiból. Azok ketten – Bartleboom meg a fiúcska – vigyázzban álltak előtte. – Ez a fiú olvas az álmaimban. – Ez az ember beszél álmában."

Baricco nekem nagy kedvencem. Olvastam már tőle olyan kiváló műveket, amiket felsorolnék a kedvenc könyveim között (Selyem, Novecento, Vértelenül), olyat, ami különleges és kísérletező volt (Mr. Gwyn, Háromszor hajnalban), de olyat, amit ne élveztem volna, olyat nem olvastam még tőle.

Márpedig a Tengeróceán 20. oldalánál járva ez a veszély fenyegetett.

Fülszöveg:

Úgy kell olvasni, mint egy kalandregényt – írja Baricco a könyvéről –, és úgy kell hallgatni mint a Tengeróceán morajlását. Sok-sok évvel, talán másfél századdal ezelőtt, hajótörést szenved egy vitorlás hajó. Legénységének és utasainak egy része megmenekül, tengernyi szenvedés árán. Egy hétszobás tengerparti kis szállodában különös vendégek gyűlnek össze. A természetben fellelhető határokat – most a tenger határait – kereső tudós; a tengert tengervízzel megörökítő festő; a titokzatos tengerész; a túlérzékenységből gyógyulást a tengernél kereső lány – a szállodát pedig egy tízéves gyerek vezeti. Mintha mindnyájan a tenger hívásának engedelmeskednének, oly véletlenül és oly szükségszerűen találkoznak e házban, mint Thronton Wilder szereplői a Szent Lajos király hídján.

Aztán ahogy az elején átrágtam magam, hirtelen fordulatot vett a dolog, és magába szippantott ez a különös világ. Megkedveltem a reform gondolkodású papot, és a beteg kislányt, majd egyszer csak helyszínt váltottunk, és hajótörést szenvedtünk. Ilyen költői és fantasztikus leírást én még nem olvastam hajótörésről, vagy bármilyen katasztrófáról. A könyvnek csak ez a részlete külön is megjelenhetne novellaként. Bartis Attila Nyugalom című könyvének az a két oldala jutott eszembe, ami picit hasonlóan épül fel ("Most kéne gyökeret eresszek, gondoltam, mint a tölgyek, gondolta, inkább cédrus, az tovább él, gondoltam, szeretlek, gondolta, hallgass, gondoltam"). 

Már csak ezért a részletért is érdemes elolvasni a Tengeróceánt, de ahogy a könyv hátralévő részében összeérnek a szálak, az még szórakoztatóbb. Izgulhatunk a szerencsétlen Bartleboom-ért: vajon sikerül-e megkérnie a megfelelő lány kezét, meggyógyul-e a beteg lány a tengertől, vagy kiderül-e miért jött a különös férfi pont abba a szállóba, mint a többiek? 

Kedvenc részletem:

"Egyvalamire tanított meg egy öreg, Darrellnek hívták, mindig azt mondta, hogy háromféle ember van: az egyik fajta olyan, hogy szemben áll a tengerrel, a második benne van, a harmadik épségben visszatér a tengerből. Meglátod, mondogatta, mennyire csodálkozol majd, amikor rájössz, ki a legboldogabb."